Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)
30. fejezet: 1675-1679 - VIII. 1678. okt. 1. Fejérvári országgyűlés
szonyról szeretett csípősen nyilatkozni, liogy »inkább ért a Kegyelmedhez, mint a Nagyságodhoz«, fiaival együtt Szamosújvárra fogságba vetették. Bodolát s úgy látszik Uzont is földig lerontották: nem rombolási viszketegből. Ugyanis a kastélyokban, udvarházakban volt egy hozzáférhetetlen rejtekhely, a családi kincses kamara építve, melynek hollétét, a családfőn kívül, alig tudta valaki. Ez óvatosságot leginkább a tatár vagy török dulásoktól való félelem tette szükségessé: s bizonynyal Bodola és ITzon feldulásának ebben találjuk fel okát. De ezekből a kastélyokból, a kincseken kívül, a levelesládák is előkerültek, s ezek egy egész halmaz compromittáló iratokat tartalmaztak azok ellen, kik eddig is gyanúba voltak véve, hogy Béldynek törekvéseiben segédkezet nyújtottak, s kiket ezek a levelek most annál jobban terheltek, mert Béldy, amint nehéz fogsága enyhült, a héttoronyban sem szűnt meg áskálódni a portán a fejedelem ellen. 1) Ezek a levelek valóban terhelők voltak, mert kitűnt azokból, hogy néhány főúr nemcsak egyetértett Béldyvel, hanem a felkelés előkészítésében segédkezet is nyújtott neki. Szétágazottabb volt az, mint még a májusi országgyűlésen gondolták, s hogy »a felkelés és fegyverfogás« — mely Háromszéken tényleg megvolt — daczára nem törhetett ki a forradalom, s összeütközés nem történt a két fél közt, az csak azon múlt, hogy az udvar nagyobb erőt tudott velők szembeállítani, mint a mekkorával ők rendelkeztek. Hanem Béldy elzáratásával a fenyegető veszedelem nem volt még végkép elhárítva: hiszen amint Béldy fogságán enyhítettek, ő már el kezdett dolgozni Apafi ellen, s ez a különben is gyanakvó természetű fejedelem nem érezte magát biztosságban addig, míg azok, kik Béldyt Erdélyből támogatásban részesíthetnék, nincsenek ártalmatlanná téve. Anyag bőven volt a nótaperekre: s hogy ezek mennél hamarább lefolyjanak, a rendes időnél jóval hamarább, oct. 1-ére hívta össze az országgyűlést Fejérvárra. ') Zólyomi sept, 17-iki és Páskó oct. 15-iki levele Török-Magyarkori Allamokmánytár VII. k. 25., 26. 11.
