Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - Törvények és okiratok

E jelentés fordítása. Mamuka Márk Antal császári tolmács, 1678. aug. 12-én Silistriából írt levele Hoffman internuntiushoz és Kindsberg residenshez Drinápolyba. Rendeletükhöz képest Jul. 24-én elutaztam Drinápolyból Silistriába: fele útján találkoztam Mehmet effendivel, újvári defterdárral, ki Benderből tért vissza, a hol a fővezérrel két órát társalgott, a miért is igyekeztem kitudni tőle a beszélgetés okát és azt mondta, hogy a nyitrai helyőrség kimenvén ágyúkkal és zászlókkal 1400-an, találkoztak az újváriakkal, kik néhány makacs, azelőtt adófizető falú meghódoltatására mentek, s megütközvén egymással, 400 német halt meg, a törökök közül csak harmincz, a melyre mosolygott a vezér, mondván, hogy ő az ellenkezőjét hallotta, s a mi a makacs falvakat illeti, csak hajtsák a porta engedelmessége alá, s minden meglesz, csak isten éltesse őt, az lévén az ő szándéka a muszka béke után, hogy személyesen Győr alá menjen. Jul. 27-én érkeztem Silistriába, a kajmekám pasát betegen találtam, úgyszintén a főlovászmestert a többi udvari ministerekkel együtt, de sőt magát a szultánt is fiával együtt, s azt mondják, hogy a szultánnék is mind lázban feküsznek, ezek a városban vannak, kívül a ministerek s valami katonaság a mezőn s nincs egy sátor, a melyben vagy lázban, vagy vérhasban fekvő ne volna. Augusztus 3-án kaptam a levelét s megértvén, a mit parancsolnak nekem, hogy jelentést tegyek a portán Teleki ellen, hogy egy aga küldésével Erdélyben és Magyarországon (Teleki) lefegyvereztessék, s megakadályoztassanak az ellenségeskedések és a végbeli zavargások, a miért is a residens úr levelét a kajmekám pasához vittem, s mindazt jól megmagyaráztam neki, a mit parancsoltak nekem. A mire ő felbontván és elolvasván a levelet, azt válaszolta, hogy rögtön értesíti a nagyvezért a történtekről, a mire én azt feleltem, hogy a baj sürgős orvoslást kiván, s hogy kegyeskedjék ő exciája a szultánt értesíteni s válaszolni a residens úrnak. Ő exciája azt mondta, hogy a szultán szándéka a békét megőrizni, és nem felzavarni. Aztán kérdezett, ha vájjon megostromolhatnak s elfoglalhatnak-e valamelyes erődöt a magyarok a németektől, azt válaszoltam, bajosan, mivel a császár erősségei mind jól meg vannak erődítve és őrséggel ellátva, hanem hogy a vidéket fogják pusztítani, felgyujtandják a falvakat, kirabolandják az alattvalókat s végtelen károkat