Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)
30. fejezet: 1675-1679 - Törvények és okiratok
mind az reánk jövő fegyver közelétése miá kinszeríttettünk az senkit meg nem bántó oltalom fegyverihez nyúlnunk, hogy az közönséges szabadságtalanságot egyező akarattal megorvosolhatnék. kivánván az mellett az unió rendén, minden statusok és szabadsággal élő rendek segítsék igaz ügyiinket r azalatt pedig mindennemű alázatos könyörgésünket és ő nga személyéhez való hűséges declaratiónkat elkövettük, melyet az irigy világ és elméjeket futtató gonosz emberek visszamagyarázván, complanálni akartanak ős nemzeteknek véres tragédi áj okkal, kiknek vagyunk mi eleven példái. De valljon azon gonosz elmék miatt melyik conditio maradt ép állapotjában, mi bennünk ő nga méltóságos személyéhez való hűséges kötelesség nem vivén csorbulást, itílje meg az isten, mely keserves legyen az, hogy a mely órán Vai Mihály által hittel való igéreti lőtt ő ngának, ugyanakkor Jankó Boldizsár atyánkfia hittel való assecuratióját is hozta ő ngának közinkben, hogy szállanánk le és ragaszkodnánk az ő nga kegyelmességihez. melyek hűséges megmutatásával is engedelmeskedvén, oltalmunkra felvött fegyvert is letívén, azon órán tracta fenléte alatt contra jura gentium az ő nga és tanács egyező dispositiójokbúl, mely ezen törvénytelenségre rendelteltetett kapitányoknak nekünk írt levelekbűi kitetszik, az keresztyén világon irtózásra méltó példáúl felmészárlásra rendeltettünk; áldassék istennek szent neve, csudálatosan az hóhérok markábúl kiszabadúlván, Földiákrúl Bodolára. Bodolárúl az havasalföldi határig continuo prosequáltattunk; és nem keserves-e sok száz esztendőktűi fogva tűs gyökeres ős eleinkrűl kézrűlkézre reánk maradt szép házaink, ős jószágink, személyünket keserítő édes zálogink mellől kiüzettetésünk ? vagy hallatott valaha ily szomorú példa az hazában, az mely mi rajtunk történt, itílje meg akármely istenes lélek. Tetszett azért, hogy Ngtoknak, Kglteknek in brevi compendio ezt világosétanók, melyet oly Klekkel írunk, az kinek isten itélő széki előtt az utolsó napon számot kell adni, nem vezéreltetvén sem punita vindictátúl, sem ambitiótúl, hanem most levén ideje haza oltalmának, gondolja meg az rajta fenforgó törvénytelenségeket, szabados voxa senkinek nem lehetvén, hányan atyánkfiai közül ok nélkül keserves rabságot szenvedtenek ? hányan jószágoktól fosztattanak ? hánszor életek koczkáztatott ? sűrűn böcstelenséggel. szidalommal illettettenek? Ne felejtse megromlott hazánk füstölgő üszögét, melyeket is az nyughatatlanok titkos factiókkal ez hazára siettetnek; se félelemtűi, se reménségtül el ne fojtódjék ; nemzetünk, szabadságunk helybenállításával egyébre nem czélozunk. Elhiszszük azt is, hogy az nemes országot erőszakos pecsétlésekre szines praetextus alatt cor-
