Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - III. 1676. nov. 21—decz. 21. Fejérvári országgyűlés

ják a kegyelmes választ a praepostulatiimra. »Csak várják, volt a válasz, a fejedelem még ez alatt a gyűlés alatt fog határozni.« Ebben egyelőre megnyugodtak a rendek, s újra elővették a folyamodásokat. Volt ezek közt egy kényesebb természetű: Balassi Imre pere Kapy György ellen, ki a grófnak minden felkelhetőit, arany-, ezüstneműit, ékszereit lefoglalta. Épen egy szombati nap — dec. 5. — olvasták fel s azt határozták, hogy az ügyet hétfőn veszik elé. De midőn eljött a hétfő, a rendek kijelentették, hogy addig nem szólnak hozzá, míg a praepostulatumokra választ nem kapnak. A válasz a fejedelemtől még az nap megjött, de a rendeknek nem sok öröme telt benne. Bethlen Farkas és Naláczy István tanácsurak hozták magukkal: »ne vesztegessék az időt haszontalanságokkal, hanem fogjanak dologhoz«, szólt az izenet, s átadták a resolutiót a praepostulatumokra. >Nagyon csodálkozik a fejedelem a rendek nyughatatlanságán s türelmetlenségén; ő már kétszer-háromszor is megizente, hogy gondja lesz a foglyokra, de nem akarnak izenetének hitelt adni. Az ő szemében meglátják a szálkát, nem a magukéban a gerendát. O a fejedelmi jelvényeket a hatalmas nemzettől kapta, s attól fogva, hogy ezeket megkapta. megőrizte az ország békéjét. Meg fogja ezután is őrizni az ország nyugalmát és békéjét s ezeknek bontogatását nem fogja tűrni.« Ez a kerülő szóval adott válasz épen nem elégítette ki a rendeket. Egy ideig szóhoz sem jutottak, azután expectoratiókban törtek ki: hiszen még az úristenhez is szabad folyamodni három-négyszer is, míg meg nem engesztelik, hát miért ne volna szabad hozzá is folyamodni? Hát, elhatározták, hogy még egyszer folyamodnak. »Ok máihangzott válaszok — hozzá is fogtak az articulusok készítéséhez. de kérik ő nagyságát, határozzon ezalatt kegj'elmesebben a fogoly urakról és a nemesi szabadságról, s győződjék meg arról, hogy ők ünnepélyes folyamodásukkal nem ingerelni akarták, hanem a baj orvoslására hívták fel figyelmét.« A felterjesztést az elnök vitte át a fejedelemhez s ő hozta meg a választ is: »ő nagysága meg fogja tenni ez ügyben, a mi helyes és méltányos«.