Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - Törvények és okiratok

az vizén az várbelieknek minden nap jő vala segétségek, és látják vala az törökök, jővén és bemenvén nekik, ellenek nem állhatnak vala, hogy ne hadnák bemenni az várba az segétséget, mert erős helyek vala, jó móddal az bemenetelben, és az mint akarnak vala, azt cselekeszik vala és számot vévén az törökök harczolásoknak, számban sem vették vala őköt, ha még rút halált cselekesznek vala rajtok minden nap, mert mintegy tizenkétezeren vesztek az törökök főrendekkel együtt. Azután az tatár hán is az ő ereivel, az krémi és az nohaji és az bucsaki tatárokkal elérkezvén, rövid nap alatt az török az várat viván, elérkezett Ramadanoczki is, az muszka császár főgenerálisa az kozákokkal az Neper vizén túl. más sok muszka hadakkal együtt, hogy belepték az mezőt túl az Neper partján, az hol nekik általkelő révek vala, hogy az törökkel megharczoljanak, és így híre levén benne az chámnak, hogy jönnek, minden ereivel eleikbe méne az tatárokkal és az bosznai basával együtt egy részhaddal, törőkkel és vagy hat ágyúkkal, gondolván, hogy innét az Neper partra elé vigyék ellenekbe, hogy ne hadnák által költözni őköt, az míg talám megvehetnék Czeherin várát, de az muszkák azt látván, az ő ágyuikot elrendelvén, lőni kezdettek az vizén által az tatárokba és az törökökbe, és messze így közel sem eresztik vala őket az parthoz és űzik őköt az révtől, mert az ők ágyújok messze érnek vala az mezőre az vizén által úgy annyéra, hogy széllyel kergetik vala mindenfelé az tat-árokot, és sokan vesztek az főrendekben. még egy nagy ember is, melyet Murtaza béknek hínak vala, elveszett, de az kozákok és az muszkák azomban semmi félelem és kár nélkül, akaratjok és kedvek szerint költöznek vala által a Neper vizin, és így akkor látván az tatár hán, hogy nem állhatnak ellenek, sem tehetségek nincsen, hogy megharczoljanak velek, most az egyszer hátraállottak az bosznai basával, és a főbasának az szaraszkiernek niegizenték, hogy hagyjon békét az vár vevésnek és álljon hátra, mert nincs lehetség, hogy megharczoljanak azokkal az hadakkal, az kik mostan jönnek. Akkor az basa nem várhatta, hogy által költöznék még fele is azoknak az hadaknak, ha éjjel az sánczból visszavonatta az ágyúkot, és ugyanazon éjjel visszaszökék nagy gyalázattal, és így sok károkkal esék az elfutások (és így Czehrin vára éppen marada meg az mint vala) mivel hogy az Buli vízitől fogva az mennyét mentek vala tíz nap Czehrinig, most öt nap jöttek az Bhu vizig és onnét lassabban az Neszterhez és Tiginához elérkezének, és. ide érkezvén, egy török jőve, az ki fogva rab volt az törökök közül, és megszabadúlván, azt mondá, hogy híre lőtt benne