Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - Törvények és okiratok

Én is azért ő klmeket közönségesen assecurálom bona, fide Christiana, hogy ezen dologban ő klmekhez való atyafiságomat, jóakaratomat, barátságomat s szolgálatomat hasonlóképpen fenntartom. Melynek nagyobb bizonyságára adom ezen levelemet, bona üde mediante, kezem Írásával és pecsétemmel megerősítvén. Datum. (Másolatban és a befejezés Teleki correctiójával. Teleki-levéltár 233 n. Missilisek.) LXXV. 1677. aug. 10. Kende Gábor Konstantinápolyból tudatja Telekivel követsége eredményeit. Kende Gábor uram levele párja. Nem reméltem, már több levelet írjak Konstantinápolybúl Ngodnak, a közönséges dolgokról nem szükséges írnom, mert Radics uram mindenekrűl informálja Ngodat

; noha az urunk emberének bejövő alkalmatosságával szakad itt vége az dolgoknak, noha elég nyomorúságos szenyvedésiink, betegeskedésink és költségünkkel mégyen véghez; az sem utolsó a nyári takarodás és télre való szerzésnek alkalmatossága cselédünkre nézve is kimene az kezünkbűi; de az mind hadd múljon, csak isten adja jó végét dolgainknak, mivel nem jutalomért cselekeszsziik, másképpen is rajtunk semmi el nem múlik szóval, a kit véghez vihetünk; noha úgy látom, űk is az szóért csak szóval fizetnek, noha itt kellett volna inkább, mint másutt, kit eszében veszen Kgltek, hogy itt a franczia és mások jóakaratja haszontalan, ha itt fundamentumot nem csinál ember, itt levén sarka az dolgoknak. Tudom uram, sokféle itiletben vannak felőlünk, és késedelmeskedéssel vádoltatunk, de addig ne itíljenek meg, úgy nem leszen, mert mi is ki tudtunk volna innen menni, és bizony meg is lött volna, de resolutióval éltünk, és bizony megszorongattuk az portát, és nem tudnak mit velünk csinálni, el sem nyelheti s ki sem köpheti, de jó végét adja isten várakozásunknak, jobb jó fundamentumra épéteni, hogysem mint rosszúl indúlni, ha októberben fogunk is munkához, nem messze megyünk, télben is szabad a magyarnak hadakozni. Vajki nagy dolgok voltak uram itt fenn, már istennek