Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - Törvények és okiratok

167»}. OCT. 23. gonclolatjától is oltalmazzon bennünket; holott kglmes urunk ha lelkünk veszedelmével Ngtokhoz való kötelességünk mellől recedálni akarnánk is. de hazafiai. feleséges, gyermekes, residentiás emberek lévén mind az egész praesidiummal együtt, micsoda respectusra nézve ejtenők veszedelembe magunkot, az hatalmas istenért, Ngod bölcsen megitélheti. Mi istennek tartó lelkünkre, keresztyén hütünkre írjuk kglmes urunk, nemhogy valami valóságot, de csak szikráját vagy árnyékát is az rabok részéről eszünkben nem vettük, annálinkább magunk részéről, isten csak gondolatunktól is távoztassa, hanem mint igaz tökéletes szolgákhoz illik, úgy alkalmaztattuk eddig is, ezután is magunkat az Ngod hűségében, sőt assecuráljuk Ngodat, hogy nemcsak az rab urakot meg nem őriznők, de kit isten szent fijáért távoztasson, akárminemű változásokban is, mint Ngodnak köteles szolgái, igaz hívei fejünk fenállásáig mind az egész praesidiummal együtt bizony meg is maradunk az Ngod hűségében, megbizonyítván azzal is, hogy nem az emberek balitéletek szerént való állhatatlan szolgák vagyunk. Könyörgünk Ngodnak igen alázatoson: az embereknek vádlásokra az mi hűségünkben Ngod semmit ne kételkedjék, sőt hitelt is méltóztassék afféléknek addig ne adni, valamíg az dolgok valósága Ngod előtt nyilván nem leszen, sőt akármi úton módon Ngod cirkáltassa ki. ha az rab urak tartásában az Ngod instructióján és parancsolatján kívül csak miben is recedáltunk, annál inkább ha collusióra való szándékunk is ha volt: magunk sententiázzuk meg magunkat, mind magunkat, feleségünköt, gyermekünköt hányassa Ngod kard élire, ha elszaladnak is, külömben hanemha Ngod kegyelmességéből bocsáttatnak el; ha miben Ngod parancsolatjából könnyebbedett fogságok, az Ngod kglmes (?) parancsolatja azontúl kezünknél levén, az ellen nem reluctálhattunk, azokban mi nem is okoztathatunk. Az magam részemről penig, kglmes uram, mind praedecessor Barcsai Akos fejedelem sok változásiban, midőn még gyermek állapattal voltam, azonban miolta isten Ngodot méltóságos tisztében állította, azolta boldog és boldogtalan állapotjában mind ez ideig az minthogy igazán híven szolgáltam. bizony kglmes uram, mostan, azután is míg isten Ngtokot élteti, azon hű és alázatos szolgája akarok lenni Ngtoknak, semmiben nem vádolván lelkem ismeretit, Hogy penig Kglmes uram mind életem, hitelem, kötelességem így naponkint ne periclitálódnék, alázatoson könyörgök Ngodnak mint kglmes uramnak, Ngod kegyelmességéből jó karban hagyván az várat, mehessek Ngod méltóságos udvarában, magunk mentségére vethetnők le az gyanót magunkról,