Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - Törvények és okiratok

delmibűl vagy egyébbűi megmutatnák, emlékezetre méltó dolgot cselekszik Ngod ő kglmekkel, ha vagy levelét vagy egyéb szolgája által való izenetit Ngod tőlük meg nem vonja, mivel az mely havaselföldi Lagophet Iiaduly boer velem Ngod előtt praesentálta vala magát, az is ott marada Kézdivásárhelyt, Ngod ne feriálja sőt oltalmazásban tartsa mindaddig, míg dolgát elvégezném az vajda előtt; hogy penig ő kglme ott maradott, erről inkább Ngod parancsoljon, hogy legyenek valami segítséggel ily szükségeknek idején, obligálják magokat, hogy ha isten még egyszer kedvében veszi, bizony soha el nem feledkeznek Ngod jó tettéről. Ngod legyen jó tétellel, vagy egy supplicatiót adjon Ngod ő kglknek. az melyet látván az nagy rendek is. lássák abból szánakozásra méltó siralmas voltunkat; Ngod ezt végben vivén, kedves dolgot mind istennek, mind nekünk cselekeszik Ngod. Ezzel isten Ngodat sok időkig éltetvén, boldog országlásnak végbenvitelére kívánom szívembűi. Raptim in oppido Bereczk anno 1676. die 3-a Septenibris. Ngodnak alázatosan s hűségesen, isten életemet terjesztvén, szolgálok Grigoria Habaseszk Hechmann. (Oláh aláírás.) Isten Ngodat áldja meg lelki testi áldásokkal. Ezért kelleték Ngodat megtalálnom, hogy ha isten nekünk boldog választ vehetünk az vajdátúl (így!) mikor annak az ideje leszen, hogy indulásom lenne, tehát parancsoljon Ngod valami úton-módon, hogy adjanak nekem postolovat Tatrosig, gondolván ezt, hogy az mi szekereink arra alkalmatlanok, hogy azon mennénk be, azért az bereczkieknek Ngod paroncsoljon s küldjön egy levelecskét, melyet látván az bereczkiek, hitelesek lehessünk előttük. Ezzel az isten Ngodat boldog végekre igazítván, tartsa meg. Grigoria Habaseszk Hecliman. (Oláh aláírás.) Külczím: Illustrissimo ac celsmo dei gratia Transylvaniae principi, partium regni Hungáriáé clemmo dno, trium sedium Siculicalium excell. ac magn. comiti, nobis naturaliter clemmo dno. (Eredetije gr. Kemény J. Erd. Tört. Ered. Lev. XXI. k.)