Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)
30. fejezet: 1675-1679 - Törvények és okiratok
16 76. SEPT . 3. 287 hogy két hétre minden bizonynyal egynehányan lejönnek oly levelekkel és dolgokkal, hogy az egész magyarság megeről. csak legyenek készen; azt mondja, hogy ha ez a casus nem interveniált volna, mingyárt most vele együtt lejöttenek volna. Hatod napja, hogy Egertűi megindult, ahoz képest e jövő héten ide várhatjuk azon embereket, avagy Túrra. Ez elmúlt nyáron is pünkösd után nem győzvén innét várni, küldöttek volt ide katonákot levelekkel az egész magyarsághoz, de reájok akadván ónodi katonáink, mindenből kiforgatták, magokat niegeskettették, hogy visszamennek, a leveleket elszaggatták, azt is mondja, hogy az mint feljebb is fel volt téve, ott a táján vadnak ebben a conspiratióban circiter ötszázan, de másokkal együtt, az kik oda feljebb laknak, reá telnének három ezerre. Azonkivűl lllyava táján most a föld népe feltámadott, tizenkilencz papot megöltek, vadnak ötezren, csuda mit nem mívelnek, előttek járójok egy főember, de a nevét elfelejtette. Immár ott úgy megértek az dolgok, hogy csak az egy indulásunk héjával vadnak, isten kegyel mességéből reménségünk kivűl való készséggel várnak bennünket. Ezekben ben vadnak vármegye tisztei, és notariusok. s több főrendek, reménkedvén, siessünk, hogy se magunkat, se őket el ne veszessük; vadnak oly reménségben, hogy az pápisták is hozzánk állanak, csak siessünk. Hisszük istent, hogy a másik emberünk is, az mely a vármegyékhez és a városokhoz ment. jó válaszszal fog járni, az melyet is óránkint várjuk. Anno 1676. die 22. Augusti. (Ered. gr. Kemény J. Erd. Tört. Ered Lev. XXI. k.) XLIX. 1676. sept. 3. Gligoria Habaseszh bujdosó oláli bojár folyamodása Apafihoz. Hosszú életet, boldog országlást tiszta és igaz lelkiismerettel az felső ban lakozó uraknak urátúl kívánok szívem szerént Ngodnak kglmes uram kérályom. Nem mulatliatám el Ngos kglmes uram s királyom, hogy Ngodnak. mint isten után egyetlen egy reménségemnek. dolgaimnak processusa felől ne írnék, mivel (necessitas omnia experiri cogit) úgy vagyon, lelkem ismerete szerént megvallom azt, hogy számlálhatatlan. az melyet már recompensálni hogy magam ereitűl tudhatnék, arra incommodus vagyok.
