Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - Törvények és okiratok

XL VIII. 1676. aug. 22. Jelentés Telekihez a felső-magyarországi mozgalmakról. Minap Baranyai György uram által lőtt intimatió szerint oda fel való két ember elküldettetett volt, az egyike még oda vagyon, az másika az ki a végbeliekhez volt, megjött, beszéli, hogy midőn az egyik várba érkezett volna, az ott való kapitány porkolábbal együtt igen jó szívvel látta, és onnét másnap maga a kapitány véle együtt Lévára ment, az hol is kívánságunk szerint elvégezvén dolgainkat, ment Korponára és az ott való derék emberekkel szemben lévén, midőn elvégezték volna, hogy három becsülletes vitéz embert küldjenek ide hozzánk véle együtt, és immár induló félben lőttek volna, azomban azon emberünk egy hites ember által küldött volt három kis német levélkét Selmeczre egy derék ember kezihez, az mely tavaly még lutheránus ember volt. de azóta, hogy itt voltak ezek az emberek, pápistává lött. vévén azon levélkéket, az embert jól tartván, végére ment. hol legyen azon emberünk, és mindeneket megtudván, az ott való kamarának a dolgot megjelentette, az mingyárt parancsolt Korponán levő nyolczvan lovas horvátok kapitányának, hogy ott ilyen háznál s ilyen embert mingyárt megfogják, és igen erős fogságban tartsák, az melyet meg is cselekedték, azután maga a kapitány sok szép szókkal rajta volt, hogy kivegye belőle, kihez jött, sőt száz tallért mingyárt akart neki adni és egy paripát nyergestül, szerszámostúl, csak mondja meg, borral itatta, de midőn semmit ki nem vehetett volna rajta, szombaton lévén a dolog, elvégeztetett, hogy hétfőn megkénoztassék. Midőn ezek lőttek volna, az főrendek, tisztek mesterkedtek az ő kiszabadításában, (mert azokban az végekben ebben az conspiratióban vadnak négyszáznál többen, azok között a java az embereknek) de semmiképpen nem lehetett, hanem hétfőn, midőn az horvát kapitány azon emberünket Korponárül Sehnecz felé megindétocta volna, tíz horvátot adván melléje, az erdőkön huszonöt gyalogot rendelvén, azok felverték őket, az tizedest úgy lőtték, hogy mingyárt megholt, az mely legény kötezve vitte, látván ezeket, hogy éppen fejét akarta venni, akkor azt is meglőtték, a többi megszaladott. Azon emberünket oztán derék legények, arra rendeltetett lovasok éppen Egerig elkésérték, és az ő úti levelét, az melyet méltóságos generalis uram ő nga neki adta volt. magoknál tartván, megmondották.