Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - Törvények és okiratok

totta, azzal sokkal ellenkezőbb rescriptumot pecsételvén meg az hatalmas császár is, eddig nem nékünk, hanem az időnek kedveztenek, senki bár az hallgatásban ne vesse reménységét. Ha az Úristen boldogítaná a lihédei Ferencz uram munkáját, Nagyságodnak kellene bölcs tanácsival Gyalu felé úgy menni a conclusumra, egyikünk se kedvezne az itt való múlatásban magunknak, valakiknek az Isten annyira valót adott, ha az hazánknak szolgálni akarnánk. Ezt ebbeu hagyván, a magyarországi dolgot is illetem egynehány szókkal. Itt annyi a difficultas, amennyi a dolognak az ága, nem hogy emberi, de talán angyali elme is ebben bizonyos tanácsot nem adhatna, mert a teremtett állat csak a külső dolgokból is a médiumokra nézve szokott Ítéletet tenni, mégis gyakran megcsalatik. Egyedül a mindenható Istennek tulajdona az, a jövendő dolgokat mind tudni s mind igazgatni, mindazonáltal mivel keresztyén religióm. megnyomorodott nemzetem s édes hazám interessében jár a dolog, ha hibázom is, kéntelen kell hozzá szólanom. Elsőben szükség e dologban megvizsgálnunk a magunk gyengeségét, mindenekelőtt megtekintenünk, Erdélyben mi formában vagyunk ? Ileligióban különbözünk egynehány részre: az romano-catholicus atyafiak lelki boldogságnak tartják azt, hogy az ő kegyelmek vallása egész Magyarországban nagy nevekedést vett, minthogy in conscientia is tartoznak úgy hinni, ellenben a mi keresztyén vallásunkon valók legnagyobb keserűségnek és bántódásnak esmérik azt, amelyen más örül. Az unitárius atyafiakat magokviselése megmutatja, melyik résznek mennyire favorisálnak. A szász nation valók ő kegyelmek mely igen közelgessenek a romanocatholicus atyafiaknak vallásokhoz, aki akarja, megtapasztalhatja, hogy ha politica ratiók nem volnának ő kegyelmek előtt, signanter a klastromok sok jószáginak birása és azoknak féltése, nem tudom, mennyire buzgólkodnának a dologhoz, sőt mostan is mennyire fogják a hadakozásnak terhét szenvedni ? De a religiók respectusát mindnyájunkra nézve félretévén, vagyon közönségesen mindenekelőtt nagy scrupulusunk a portától ezen materiáról, ide. Erdélyben egynehány ízben küldött leveleknek tenora, melyben megtiltatik. hogy a magyarországi dologhoz ne nyuljunk, sőt a némettel a békességet szentül megtartsuk. Ezt tudja Erdélyben minden rend; száma nélkül volt eddig is szó arról, hogy minden erdélyi méltóságos fejedelmek conditióiba belé vagyon írva, hogy egy keresztyén nemzet ellen is offensive fegyverhez ne nyúljanak. Ebez képest nem