Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)

30. fejezet: 1675-1679 - Törvények és okiratok

Nagyságod méltóságos személyében fáradna arrafelé annak végbenvitelére, hanem mind lakóhelye, mind tiszti Ebédéi Ferencz uramnak annak végbenvitelére alkalmatos. Nagyságod s édes hazájához való hűségében s jó keresztyénségében is én nem kételkedhetem; elkezdéséhez is a dolognak nem szükséges sok személyeket ő kegyelme mellé rendelni, a török deák, avagy más egy közép renden lévű híve elégséges Nagyságodnak arra; sok personát rendelni nem kell. mert bizony soha meg nem egyeznek, semmi sem telik a dologban, mindjárt országgyűlésére kezdenék halasztatni némelyek véle. azonban nem vizsgálván azt meg, hogy a mi gyűlésünktől nem függ a más fél, nemkülönben cselekedvén aziránt az ilyen emberek, mint akinek háza gyúlna meg, az országgyűlésére halasztaná a megoltását. Itt már Kegyelmes Uram, szükséges, hogy Kliédei Ferencz uram rendeltetvén annak a dolognak tractálására, mivel ő kegyelmének belső nagy értékét kételkedve hiszem, sőt ha volna is, nem látom kötelesnek arra, hogy a maga saját költségén végyen mindnyájunk számára békességet pénzen, azért méltó, hogy a közönségesből tétessék elégségesnek ő kegyelme, hogy ajándékot oda küldhessen, de megczégérezés nélkül,

/ amelylyel barátokat csináljon az ügy mellé. Én amennyire az hazában birok, nem vonzom ki magamat annak az adónak terhétől, cselekedje azt más jóakaró uram is, mert ha valaha ország szükségére költ valamely pénz el, bizony nevezet szerint az a költség arra lészen. Jusson eszünkbe a körösi boldogtalan példa, ott sokkal kevesebbet kívánnak vala a török vitézek annál, amennyit utolszor elvevének tőlünk, ma is oda vagyon ez hazának rettenetes kárára, most pedig annál sokkal nagyobb az ellenkező fél praetensiója, mely ha sokáig függőben marad, öregbűlhet kára is, ezt is csak csekély elme is általláthatja Kegyelmes Uram! Hogyha a váradiakkal való dolog függőben fenmarad, azon a magyarországi dologhoz kelletik akármi formában nyúlni, oly tumultust csinálhat a váradi vitézeknek az hódoltság felől való kijövése, hogy az egész dolognak esze vész miatta; általlom, nem is mérem kiírni a sok inconvenientiákat, melyek innen fognak következni. Isten oltalmazzon mindnyájunkat tőle. Szükséges, mindnyájon eszünkben tartsuk azt is, menynyire bízhatunk eziránt a porta kegyelmességéhez; a törvénytévő török, a peresek is mi ellenünk törökök, mi azok nem vagyunk. Annakfelette nékünk minden fundamentumunk volna az Ali pasa adta hitlevélben, de azt a porta régen elron-