Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 16. 1675-1679 (Budapest, 1893)
30. fejezet: 1675-1679 - I. 1675. máj. 25—jún. 23. Fejérvári országgyűlés
egyetemes országgyűlést hirdetett, 1) melyre a végek, s különösen Kiaszna vármegye, beküldötték sérelmei sorozatát. 2) Az első ülés máj. 27-én tartatott. A névsor felolvasásával megalakulván az országgyűlés a rendek és fejedelem kölcsönösen üdvözölték egymást. Azután bizalmas közlés jött a fejedelemtől, hogy egy pár ezer török élelemszállító kocsikkal Jófőnél az országba akar jönni, az élelmet Moldvába szállítandó. Az ügyet egy bizottság vette tárgyalásba, demire az elhatározta, hogy azt példa kedveért sem lehet megengedni, megjött a hír, hogy azok más útra tértek, bár nagy részök Jófőig nyomúlt. Máj. 28-án felolvastattak a fejedelmi előterjesztések, melynek hat pontja közül az első a nemesség előjogain esett sérelmek orvoslását ígérte. A következő napokon azután a sérelmek s kívánalmak megállapítására a megyék külön-külön s a székelyek üléseket tartottak. Május 30-án Fejér és Küküllő vármegye postulatumai olvastattak, melyek nagy és éles panaszokkal voltak tele. Béldy mint »exercituum geneíalis« engedélyt kapott a fejedelemtől, hogy a székely székeket megmustrálja: ez nyilvánságos jogsértés volt. A mustra nem tartatott ugyan meg, de alkalmul szolgált erős invectivákra. Ez egyenes támadás volt Béldy ellen, ki erőszakosságáért a nemesség előtt népszerűtlen volt. 3) Ellene »Haller Pál furiált szőrnyűképen, mint a felfútt duda«, de az öreg Bethlen János is invehált ellene! 4) Nyugodtabban folyt le a következő napi ülés Torda vármegye postulatumainak tárgyalásával. Azután Mikola Sigmond folyamodását vették elő, ki Örményest neje jogán követelte. De Bánffy Dénes szerzeményeit az ország saját maga számára tartotta vissza, aztán annak a fiscus nevében a fejedelem is ellentmondott s ezért ez ügyben nem határoztak a vármegyék postulatumai 0 L. Törvények és Okiratok IX. 2) L. Törvények és Okiratok XI. 3) Tophaeus e miatt a szószékről is megdorgálta : »nem üres a tümlöcze soha deáktól, mestertől, emberséges nemes embertől. (Szent Soltárok Resolutiója 623. 1.) *) Bethlen Miklós Emlékiratai I. 447. 1.