Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - Törvények és okiratok

penig innét abban egy cseppet is abban nem bírhatván, édes anyámtúl felkért sanczombeli adósságot az köz és ős jószágnak jövedelmébűl az öcséim nem akarják megfizetni, sem felosztani nem engedik, holott ez mai napig is osztozatlanok vagyunk, ők bírják az jószágot, én voltam rab érettök. s az anvám kérte fel is a pénzét szabadulásomra; már hogyhogy fizethessem én egyedül meg? Az nemes országnak az decretum szerint való istenes deliberatióját várván, hogy én egyedűl-e tartozom megfizetni azt az adósságot vagy azon köz, osztatlan ősjószágbül fizessük együtt meg adóságinkat. Könyörgök az nemes országnak alázatosan, vegye oly istenes igazításban ezen dolgomat, kivel is ha Magyarországban ki kelletik mennem is jószáginknak felosztására, és az adóságnak és köz osztatlan ős jószáginknak jövedelmébűl megfizetésére, mehessek elő ott is dolgomban és igazságomban. Az Ngtok s Kglmetek istenes deliberation a mellett N. K. K. V. V. Kivid: Ország deliberatuma az én rabságombeli közadóságrúl, az öcsémmel és Jánosékkal etc. Erre a fejedelmi tanács következő választ adta: Az decretumban világos irás vagyon arról, hogy fratres indivisi lucrum et damnum aequaliter patiuntur, ezek peniglen hárman indivisusok voltanak, úgy értjük, kik közül egyik az lengyelországi hadi expeditióban jelen nem is volt, az másik ügy mint Sztepán István noha jelen volt, de akkori méltóságos fejedelemnek szolgálatjában volt foglalatos, és azzal is jött ki Lengyelországból; azonban az supplicans az nemes Bihar vármegyével az osztatlan jószágról ment volt el azon hadi expeditióban, azzal együtt esett rabságban is, azért igen méltó, hogy az közjószágból teljék ki az sancza is, és a ki abban az jószágban bírni akar, supportálja része szerint az adósságnak megfizetését. Mindezekről iratunk az kassai generálisnak ő kglmének, az nemes Zemplin vármegyének is ha szükséges, hogy ne engedjék Sztépán Istvánnak és az öcscsének az jószágot, hogy oda felhódoltassák, hanem jöjjenek be birodalmunkban s eligazodván elsőbben közöttök az adósságnak megfizetése, azután oszszák fel az jószágot egymás között, annak utána bírja békével kiki az magáét. Albae 5. Mártii anno 1670. ex consilio. (Eredetije gr. Kemény József: Erdély Története Eredeti Levelekben XVI.)