Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)
29. fejezet: 1669-1674 - XII. 1674. nov. 28 — decz. 21. fejérvári egyetemes országgyűlés
oct.), a 3-ik pl. az 1674-iki nyári expeditióra s a kolosvári contractusra; a 6-ik az 1672-iki dec. eseményekre; a 9-ik az 1674-iki nyári eseményekre; a 17. és 18. az 1673. nov. országgyűlés azon határozatára, mely Bánffy várai megvizsgálását elrendelte, de e határozat a Bánffy ellenállásán hajótörést szenvedett; s ezek csakugyan az ország alkotmányába ütköző dolgok voltak s méltán képezhették nótaper tárgyát: habár némelyik korábbira nézve fel lehetett volna vetni azt a kérdést, miért nem intézték el a maga idejében. De vájjon nem volt-e igaza Bethlen Pálnak — ki szerette volna mint votumot elmondani, de bölcsen elhallgatta, s csak bizalmas körben emlegette — hogy Bánffyban »sok és nagy büntetést, nótát érdemlő vétek vagyon, de nem egyedül ő olyan: azért ha büntetni akarja az ország, az olyakat is tegyék melléje«. Xem kizárólag ezekért kellett neki halállal lakolnia, hanem azért is, mert fogsága vagy kiszabadulása esetére bosszújától tartottak. A pontokra Bánffy néhány nap alatt megfelelt. 1; Minden egyes pontra külön válaszolt. A vádpontokhoz alkalmazta magát s a legtöbbre ő is csak átalánosságokat felelt, s a hol a jelleméből, természetéből kifolyó hibákat vetették szemére — erőszakosságát, dölyfét — ezeket egyszerűen tagadta, más esetekben a viszonyokkal mentette magát s szívesen hivatkozott a fejedelemre, nejére, belső embereire. Egy pár pont ellen, hol már személyről volt szó — mint a Keresztes András esete: II. pont — diadallal megvédte eljárását, s általán egész válaszán vagy helyesebben mondva az ő apológiáján a keresztyén önmegadás és szerényság hangja ömlik el. Látszik, hogy ezt udvari papjával együtt csinálta. De a mit nem tudott megvédeni, az volt: hogy a végek kormányzásában nem lépte át hatáskörét s azokat nem úgy kormányozta, mintha fejedelmi hatalommal birt volna. Annyi hatalommal mint ő, a régi váradi kapitányok sem kormányoztak, s úgy látszik, az országgyűlés is erre fektette a fősúlyt: Kéresz>) A pontokat és választ kiadtam »Bánffy Dénes kora és megöletése« czímű értekezésemben, mely először az Akadémiai Értesítőben látott világot.
