Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - XII. 1674. nov. 28 — decz. 21. fejérvári egyetemes országgyűlés

nek, hogy csatlakozzék a többi hadakhoz,

1) melyek már útban voltak, s melyek közül három Bethlen Miklós, Csáky és Kornis Nagy-Lakon nov. 20-án egyesültek. Már szét volt küldve a fejedelem rendelete az országba mindenfelé, hogy Bánfíyt »megfogják valahol kaphatják« s a három vezér együttesen intézkedett, hogy a magyarországi urakat is megnyerjék a mozgalomnak.

2) Bánffy ekkor — nov. 20. — már Kolosvártt volt, várva még a hadakat s elkészülve, hogy azoknak élére álljon. Még a mozgalom kezdetén — nov. 16-án — megintette Bethlen Miklós, hogy nem néhány ifjú legénynyel, »hanem országgal lévén dolga, adja meg magát kegyelemre.«

3) E levélre csak nov. 20-án válaszolt Bánffy »az táborban egyben gyűlt« erdélyi uraknak: nem tudja fegyverkezésök okát és üldöztetése czélját, tudja, hogy isten bocsátotta őket reá s ő felségétől ezt megérdemli, de tőlök nem. 0 szívesen hajlik a békére s nem tűz ki más feltételt, mint elégséges securitását, keserves megbántódásinak illendő orvoslását s kára refusióját. De ha vérét szomjúhozzák, gondolják meg: »extremitás embert nagyra kénszeríti.«

4) Még ekkor sem hitte Bánffy, hogy »országgal van dolga«, de Bethlen megmutatta szolgájának, Pályik Jánosnak, kitől a feddő levelet küldé, a »subscribált originális ligát« s intette, hogy ha lehet, meneküljön Magyarországba.

5) Bánffy nem fogadta meg, bár kezdé észrevenni, hogy a fellegek tornyosulnak felette. Elébb a kálvinista püspököt küldé a fejedelemhez s az ellene indúlt hadak vezéreihez ; aztán bujdosó urakat: Kende Gábort, Ispán Ferenczet, Barkássy Ferenczet egészen új feltételekkel. Ha nem lesz bántódása kevesed magával a gyűlésbe s törvényt állani elmegy, megköveti azokat, kiket megbántott s lemond tisztségeiről, keresett ]) Törvények és Okiratok LXXXVIII. A csíkiakhoz írt rendelet Árpádia II. 93. 1. 2) Történelmi Tár 1881. évf. 728. 1. 8) Bethlen Miklós I. 404., lásd a levelet Törvények és Okimtok XCIV. 4) Török-Magyarkori Á. 0. V. 287. B) Bethlen Miklós I. 409. 1.