Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - Törvények és okiratok

I (j 7 4. KOV. 1 7

. 47:; is famíliával együtt vadnak, azonban özvegye jószágáról is. Végeztük azért, bogy azon leveles ládák mind bepecsételtessenek a káptalanok által és vigyék bé a káptalanban és egy rövid terminuson vitessenek fel Marosvásárhelyre, ugyanakkor a fejérvári káptalanok is menjenek oda és ott egyik itélőmester Kendi János atyánkfia jelenlétében látogassák meg a leveleket, és valamelyek az ős Bánfi jószágot illeti és a domina relicta jószágiról való leveleket is praecise asszonyunk ő naga kezében adják, ezeken az leveleken kivűl penig ha mely levelek ott találkoznának, azokat adják az igaz praetendenseknek. mivel csak azon jószágról való levelek adatnak asszonyunk ő naga kezében, amely jószágok az ország mostani végezése szerént és verség szerént illetik és kezekben hagyattattak a domina relictának és Bánfi Görgynek. Art. XXXII. Kegyelmes urunk közönséges törvényünk: emptor cautior debet esse quam creditor, ha ki kölcsön vagy mustra kiadta az universitáson lévő szegénységnek pénzét, az olyan debitorok tartozzanak a creditorokat res mobilisekből contentálni. melyből ha ki nem telnék, magát is a debitort tartozzanak kézben adni a creditornak usque ad plenariam satisfactionem, ki is ha contentálná a creditort, tartozzék fészkére visszabocsátani az olyakat; ha penig örökségre, határra pénzt adott ki az universitásra. valamint a nemes ember meg nem engedi jobbágyának, hogy határát eladja, hasonlóképpen az universitáson lévő tisziviselő atyánkfiai is legyenek vigyázásban és afféle örökséget és határokat, mind az eddig eladattattakat. mind ezután eladandókat foglalják vissza. Aki pénzét kiadta, keresse attól, akinek adta. ha lészen kitől megvenni, ide nem értjük a városokban akik házakra pénzt adtak, salvo manente privilegio. Conclusio. Nos itaque praemissa supplicatione fidelium nostrorum dominorum magnatum et nobilium trium nationum regni nostri Transylvaniae et partium regni Hungáriáé eidem annexarum ac incorpotarum exaudita et admissa, praeseriptos universos et singulos articulos nobis modo praemisso praesentatos, praesentibus literis nostris de verbo ad verbum, sine diminutione et augmento. vel variatione aliquali inseri et inseribi facientes. eosdemque ac omnia et singula in