Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - Törvények és okiratok

lekedett és mondott másoknak. Maga dolgainak folytatásának módját nézvén, maga hasznát keresvén, hol törökhöz, hol némethez folyamodott, jártatván maga ductusa szerént embereit, leveleit, mindeniket offendálta, kivel is az ország veszedelmeit siettette. Az magyar nemzetnek is dolgainak folytatását egészlen magára vállalván, abból is azt követte, az mi magának tetszett, nem adhibeálván ebben az tanácsot, melylyel is hol az portát offendálta. hol az német udvart. Már egészlen világosságra jővén dolgai, mérges szándékának kiöntésére czélzó hamar való gonosz intentumának végbenvitelére igyekező akaratja várván csak azt. hogy az mostan fenn levő magyar hadaknak nagy részét quartélyozni behozza az szegény hazában, kételeníttünk tovább való dolgok ról gondolkozni. Esküszünk azért az egy igaz élő istenre, ki atya. tiú, szent lélek teljes szent háromság, hogy ezek miatt hazánkra következhető veszedelmeinek mindenképpen való elhárításában igyekezünk, úgy is liiszszük. valaki igaz hazalia, hazájának. fejedelmének igaz híve, szolgája, ez közjóban egyetért velünk, és hazánknak való megmaradására jó igyekezetünket jóra magyarázván, segíti, tökélletes társa lészen ez igaz igynek: az ki pedig ez ellen rugodózik. nyilvánvaló jele, hogy hazájának, fejedelmének árulója, kiket isten mind testekben, lelkekben büntessen meg. mi is mint hazánk, urunk ellenségit úgy tartjuk, fejünk fennállásáig egymás mellől, valakik ez közjóban egyetértenek velünk, el nem állunk, az dolgot lelkünk veszedelme kárhozatja alatt titokban tartjuk, egymást és az dolgot semmi kimondható, írható, gondolható színek alatt, semminemű reménségért, adományért, félelemért el nem áruljuk, prodáljuk. ezekben soha sem egyszer. sem máskor aequivocatiókkal nem élünk, életünket, költségünket, fáradságunkat ezen dologban nem kíméljük. Mindenek felett hazánk szabadságinak, és annak mostani szabadságinak, és annak mostani igazgatásának rendetlenségéből való helyben állításában, az mi jó kglmes urunknak ő ngának fejedelemségében való megmaradhatásában igyekezünk. legkisebben is sem ezen dologban, sem egyébképen ő ngának véteni nem kívánván, elhivén azt mi is. ő nga is megértvén ily mi nagy ő ngához való hívségünköt, egy embernek állhatatlan való factiókkal, egyéb feltett rosz végekre igazgatott szines. állhatatlan hízelkedő szókból származott dolgaiért meg nem veti; sőt kegyelmesen vévén, conditiói szerént minden ő nga. s az haza megmaradására való jó dolgokat elkövetnünk megengedi, jó szavakat, tanácsokat és javallásokat több igaz híveinek beveszi. Assecu-