Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)
29. fejezet: 1669-1674 - IX. 1672. okt. 10—20. fejérvári egyetemes országgyűlés
1672. OCT. 10 — 20. 41 magyarországi területre, s a belső zavarok lecsendesítésére vonatkoztak, elhallgatták. 1) A rendek azon óhajtásuknak adtak kifejezést, hogy a tanácsurak is hivassanak meg az ülésre, mi megtörténvén, közöltetett, hogy portai főkövetté Nemes János jelöltetett ki — állandó kapitihává már elébb Kabos Gábor neveztetett ki. 2) Végül a postulatumok átvizsgálása ügyében intézkedtek. A hangulatot jellemezte, hogy már ezen az ülésen szóba került, hogy meg kellene tudakolni a fejedelemtől, hogy miért hivatott az országgyűlés ily szokatlan módon össze? s másnap el is határozták, hogy ez ügyben a kormányhoz kérdést intéznek. Egy csomó apróbb ügy elintézése után megjött a fejedelem válasza, homályos és kitérő: »meg van az már a meghívókban mondva.« A válasz nem elégítette ki a rendeket. A rendek nem tudják, ha vájjon a haza biztossága és békéje nincs-e fenyegetve, mert velők nem közölték sem a porta, sem a császár leveleit, melyeket ezek Teleki kudarcza ügyében írtak: készítsen ez ügyben az ítélőmester felterjesztést a fejedelemhez, melyet holnap tárgyalni fognak. Másnap letárgyalták a székelyek és szászok postulatumait. Azután jött a főtárgy: a fejedelem válasza, melyet a rendek követei mutattak be. Nagyon száraz volt, mely alig érinté a kérdést, s azért, hogy azt tárgyalásba vehessék, bekérették a tanácsurakat. A mint bejöttek, azt a kérdést intézték hozzájok: mondják meg hitükre, lelkiismeretökre, hazájok iránt tartozó hűségökre külön-külön mindegyikök. mit tudnak az ország dolgairól, bíznak-e a béke fenmaradásában, s mondják el, hogy minő alapon bíznak, s ha a béke fenyegetve van, ki okozta azt, s lehet-e még a bajon segítni? Először Bethlen János a cancellár felelt: a válasz ezekre a kérdésekre megvan a követek jelentéseiben s a portai levelekben. Körűlbelől ugyanazt felelték a többi tanácsurak is. Erre a rendek felzúdultak, főként a székelyek, s hangosan követelték, hogy a tanácsurak, kivált a cancellár és ») L. Törvények és Okiratok LIY. a). 2) L. Törvények és Okiratok LIII.
