Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - Törvények és okiratok

pártról deveniált leveleket nem ide kellyetes helyére, hanenr másnvá dirigálta, és micsoda actiói s kik dolgairúl legyenek Kgldnek az ellenkező párton lévő emberekkel, másokkal nem közli, vagy talám olyakkal, kik nem gyámolétják az mi ügyünk dolgait. Ezeket Kgldnek nem megszomorítására akarám értésére adnom, hanem ezekkel Kgldet kérném az maga jó alkalmaztatására, mert bizonynyal itt tudva van az Kgld erdélyi discursusa, hogy tudniillik ily deputatiónak soha hírét sem hallotta Kgld, s ezt ismerik okának, ám akár melyet adjon is Kgldnek, maga ide nem elegyítésének. És azt köszönnék meg Kgldnek, mivel est fundamentum recuperandae libertatis, ha vétkes és nem jó, jönne ki. s mutogatná meg Kgldnek. s köztetszéssel szereztetnék jobb valami. Kgldet mint uramot kérem, tiszta szivemből származott Írásomnak ismervén lenni, magyarázza jól. mert quod ad me, bizony bennem Kgldnek soha magához idegenséget nem tapasztal. Éltesse isten jó egészségben Kgldet. Datum etc. 15. K e c z e 1 i István Teleki uramnak de da t <> 26. Julii. 16 74. Rad n ót r ül írt levelének más a. Mlgos uram, nékem érdemem felett való jó uram s fautorom. Kgld méltóságos írása szerint való parancsolatját alázatosam vöttem, én uram (mivel magam is megfeledkeztem volt felőle) asszonyunktűi ő ngátűl újonnan végére menvén, azon orvosságnak csak ez a continentiája: bálfű magot s keserű gombának az szárát új fazékban megaszalván, meg kell törni, s azzal kell embernek magát füsteltetni. Az mi az híreket illeti, szintén tegnap érkezék Sáfár Mihály Naláczi uram leveleivel, ki is mit hozott légyen, kétség kívül Kgldtűl el nem titkoltatik. Onnat belől pedig legutolszor bátyám uram érkezett, ő kglme is haza kéredzvén, Kgld méltóságos udvarlására akar menni, valamiknek tudója lészen. tőle végére mehetni, mindazonáltal sok szavai között, mint ő kglme nékem mondá, az házára suspició vagyon, mely is az élésnek bévitelének későségébűi fogott származni. Farkas Fábián is ott ben vagyon, örmény köntösben magát lappangtatván Nemessánival együtt, ki is, hogy inkább eltitkolhassa magát, midőn sátorában mentenek volna, olvasót vévén kezében, előttek csak kiment. Az mik többek lésznek, Kgldnek bátyám uram voltaképpen referálja. Isten Kgldet éltesse etc. etc.