Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - Törvények és okiratok

bajom és szorongattatásim vadnak, elannyira excommunicatióban forogjon személyem. Szalontárúi jővén meg tegnap Farkas Lászlóné asszonyom, ki ura szabadulásában ment volt az deputatus urakhoz, ott olyat értett személyem felől, magamra viseljek gondot, és lovamat is hozassam be az falurúl, mert kárt vallok: a mivel causálnak a merő hamisság, mert én sem Barkóczi uramnak, sem másnak nem írtam, sem izentem, a mi nagyobb, azzal vádolnak, a lejendő terminusnak avagy a segítségnek ideje mikor lészen. én írtam meg. kit én most sem tudok, az inclusákbúl mindeneket megért Kgld. Volnának oly dolgok, kikrűl írnom kellene, de nem merek írnom Kgldnek is. hanem ha parancsoltat Kgld urunk ő ngával. bemegyek, hogy a torkokat reám tátottaknak szájok dugódjék be. Ha a mlgos fejedelem ő nga vidámító levelét nem hozza vala Szobonya uram és izenetit, szintén elcsüggednek vala az emberek elméjek, és per partes singularis gratiára sokan haza szándékoztanak, mint belső külső szabadságtalanságra. Itt ilyet mondott szóval Szobonya uram kglmes urunk ő nga parancsolatjából: 1. az hadaknak fizettet mingyárt urunk, csak menjenek be. 2. Quartélyok elegedendő az Meszes körül, akár az szász városokon magoknak, feleségeknek, gyermekeknek. 3. Minekelőtte fizettetne urunk, számokat az hadaknak regestromban béadják. 4. Az magyarországi semmiféle valláson levőket ne öljék, foszszák. kóborolják az hadak, mert azok is készek lesznek az magyar ügy mellett felülni: úgy vagyon, ezeket megújították valamennyire, de hogy annál is jobban megbátorítassanak, nagyobb és hitelesebb emberével kellene ezeket ő ngának accommodáltatni, mert sokakat már arra disponáltanak. Erdélyben ne folyamodjanak, mert onnan segítségek nem lészen; csak magamra nézve is igen igen akarom ezt az mostani kgls urunk ő nga biztatását, mert nékem mikor a fejedelem ő nga kegyelmességét és az úr Bánfi uram ő nga s az Kgld magyar ügyhöz való készségét Harsányba publice declaráltam volna (az ember, kinek mondta Kgld. lelki ismereti nincsen) mind ellenkezőket objiciált, impugnálván onnan, azért követséget nem kell Erdélyben bocsátani, noha ő reátért azután, de etc. Minthogy penig többire nyomában jött az követeknek, és az úr resolutiója foganatos lészen. írják, ebben ne maradjon, ezeket nagyobb emberekkel végben vinni etc. Itt nagy az híre, Erdélyben jezsuiták mentek be. kirül is im egy jegyzést küldettem Kgldnek, kit is az nyughatatlan elmék sok roszra magyarázzák. Az Encsen lévő lovas németeket is az végbeliek levágták, öt szaladott Encsre bennek. Két hét alatt