Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - Törvények és okiratok

nagy emberétől, mint az úr. csak egy levéllel valakinek eleiben ugrani, kiváltképpen hogy Ali bégnek levelet írt volt az úr ennekelötte. sajnálotta. alig várja, az úrral szemben lehessen, derék dolgát mondja lenni az úrral, és hogy ő vélle ismét követnek kell vissza menni. Valóban haragszik Wesseleni uramra, mondja, hogy csuda, ily nagy dolgot gyermekre bízták: mind maga. s mind kik akkor körülötte voltak gyermekek, meg nem tudták gondolni, budai vezértűi jövő embert, akárki lött volna, azt meg kellett volna becsülni, nem megtartóztatni s fosztani, mind magának ártott az az gyermek vélle. nem nékem ; sokat panaszolkodik az katonáknak alkalmatlan quártélyozásokrűl. Ennek az dolognak, azt mondja, lehetetlen ugyan elmúlni, mert ezt az császár kezérűl le nem tészi. de azt meg sem kell gondolni, hogy az lengyelországi expeditio fenlévén. hozzáfogjon, egyébiránt ha magoktúl cselekedhetnek az magyarok, s országot vehetnek. azt senki nem bánja, sőt akarja az török, azt mondja, akár békéljék meg az lengyellel, akár ne, de az császár bizony vissza nem megyen, hanem quartélyokra száll az télen, ő tudja micsoda helyekre, de azt meg nem mondja. 4. Keczerné asszonyom T e 1 e k i n é a s s z o n y o mn a k írt levelének más a. d e d a t o 2<). .1 u 1 i i a n n o 1674. az kővári hegyen. Én édes asszonyom, hogy Kővárban indultam volna, az kővári hegyen közel az várhoz előltaláltam szabadosokat, az kik Szentpéter felé mennek, kívántam írnom Kgldnek, sokat nem irhatok, mivel mezőben vagyok. Elhiszem, hogy elvette Kgld két rendbéli leveleimet, az melyekben panaszolkodtam Kgldnek. mit akarnak velem elkövetni. Somlyóról megjütt az szolgám, csak megírta Keresztessiné asszonyom. hogy meg kell lenni, az cselédemet mind az hadnagy hűségére esküvék meg. Hogy újabban elérkezett parancsolatja az hadnagynak, mindjárt berekeszté cselédemet az várban. sem ben. sem ki nem bocsátotta, még az Sándor tiacskámot is ki nem akará bocsátani az várbúi; én sokat gondolkodtam állapotom felől, azt találám, hogy jobb nékem kimennem az várbúi. hadnagy uramot szép szókkal reá vettem, hogy kibocsátott az városban lakni. Hadnagy uram mingyárt tudósította Keresztessi uramot. hogy városban menteni lakni, én sem mertem majoromban mulatni, hanem külteztem Udvarhelyre a szegény gyermekimmel s cselédiin-