Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - Törvények és okiratok

mesteremet, nagy alázatossággal könyörögvén Hatalmasságodnak a mi az szegény hazától és tőlem kitölt, kedvesen venni, és ez szegény megromlott Hatalmasságod reám bízatott őstől maradt Erdélyországát vélem együtt eddig megtartatott szabadságában és békességében császári kegyelmességéből méltóztassék megtartani, mely Hatalmasságod kegyelmességét megtapasztalván, mind ez haza és mind én Istent imádók leszünk szerencsés hosszú életeért. maradván életem fogytáig Hatalmasságodnak alázatos engedelmességgel való igaz híve és szolgája Apafi Mihály íratott Déván, 25. Junii. anno 1674. Egykorú küljegyzés: Anno 1674. 25. Junii, török császárnak szóló levélmintája Déváról, expedita Xaláczi uram által az hatszáz szekér éléssel. (Ered. Orsz. Levtár erdélyi főkormányszéki osztály.) ß) A nagyvezérnek. Hatalmas, győzhetetlen császárunk széles ez világon kiterjedett birodalmának és számlálhatatlan fényes hadainak főgondviselő vezére, nékem bizodalmas-jóakaró uram, isten Nagyságodat hatalmas, győzhetetlen császárunk fényes birodalmának igazgatására szerencsésen sokáig éltesse és kegyelmességét áldott fején tündököltesse. Hatalmas császárunk meghitt csausz híve által nékem küldött Nagyságod méltóságos levelét nagy böcsülettel vettem, mit parancsoljon mind hatalmas császárunk és mind Nagyságod ő hatalmassága számláihatatlan hadai számára küldendő bizonyos számú szekér élések felől, engedelmességgel megértettem, tartozó köteles hűségem szerént ő hatalmassága fényes és Nagyságod méltóságos parancsolatjának akarván engedelmeskednem. a dolgot siketségre nem is vettem, hanem ez haza főrendeit mindjárt egyben gyűjtetvén, éjjel-nappal teljes tehetségemmel munkálódtam azon. hogy mentől hamarébb megszerezhessem, kiket isten segítségéből megszerezvén, már meg is indíttattam, melyeknek bemutatására küldöttem nagyságod méltóságos személye eleiben meghitt böcsületes úri renden lévő fő követ hívemet, tekéntetes. nemzetes Naláczi István hopmesteremet, kit nem akarván Nagyságod méltóságos személye eleiben üressen bocsátani. Nagyságodat alázatosan kérem, nem az ajándéknak mi voltát, hanem az én