Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - VII. 1672. jún. 27. radnóti országgyűlés

IG72. JÚN. 27. 35 zetésére kötelezték magokat. Ez a reversalis veszedelmes Damocles-kard volt. s bár Fleischer Apatinak meghitt embere volt. Xaláczy pedig épen most tért vissza a portáról: oly könnyen informálható embert, mint Apáti, nem volt nehéz újra felingerelni. Midőn a rendek postulatumaikat beadták a fejedelemnek, ez minden nehézség nélkül megígérte annak teljesítését is. Fleischernek. Szilvássynak visszaadta a reversalisokat s Páskót minden reversalis-kérés nélkül szabadlábra tette. S most a rendek hozzáfogtak az adó tárgyalásához: az évi adóból hiányzik az az összeg, melyet ezen tavasszal a török biztosoknak adtak, annak visszapótlásáról kell gondoskodni. Hogyan? azt Béldy Pál már januárban megírta a fejedelemnek: »az a két megbízott ember szemtelenül mindnyájunk kárára, a maguk hasznukat keresvén, magokat építették, az mely jámborok liazájokra nézve kiadták is pénzeket. azokban is defraudáltak« *) ezeken kell megvenni, úgy mint azt a múlt gyűlés elhatározta. Ez a két ember Alvinczi István és Lipcsey Péter volt s kérdőre is vonták őket. Ok azonban bemutatták magának a liscusnak számadását, melyből kitűnt, hogy az az összeg a íiscus kezébe lizettetett be, s így azt az összeget a liscusnak is kell megtéríteni. A rendek belátták, hogy ezeknek igazuk van s így a fejedelemhez fordultak, hogy ezt a négy ezer tallért a íiscus által téríttesse meg. A fejedelem hallani sem akart erről, állhatatosan azt kívánta, hogy az a két vádolt ember űzesse meg az összeget. A rendek újabban a fejedelemhez fordultak: meggyőződvén, hogy a íiscus nyugtái rendben vannak, Mikola Sigmondot küldötték a fejedelemhez, hogy ezeket mutassa be neki. De Mikolát, az ország követét, a fejedelem nem fogadta el. A fejedelem ez eljárása nagy méltatlankodást keltett. A rendek kijelentették, hogy ők semmit sem vesznek tárgyalásba addig, míg ez ügy el nem lesz intézve. A tanácsurak próbálták csendesíteni őket, de nem engedtek. Végre 9 L. Török-Magyarkori Államokmánytár Y. 99. 1.