Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)
29. fejezet: 1669-1674 - Törvények és okiratok
azoktúl semmi jövedelmünk is nem jár. kiért ez küvettetnék, mert mi azokat mindeddigien is az erdélyi fejedelem népének tudjuk lenni, sőt az mi határunkban is nincsenek, néhánkor, hol Somlyón, és egyéb külső, nem birodalmunk alatt levő helyeken járnak, noha az szegényeknek néha sok károkat is tesznek, az minapiban is némely helyiül marhákot hajtottak el, kire zászlókat rendelvén, nagy nehezen visszavitettük tőlük, de mit tehetni? Erdély nevivel neveztetvén. megölni is az erdélieket kezünktűi lehetetlen, valamég Erdélyt az hlmas császárunkínak esmérjük lenni, mert az erdélyi fejedelem őket maga hite alá eskütvén, kezekben zászlókat és hópínzt adott, és széllyel ki Eger körül, ki hol tekeregnek; úgy hallatik, hogy erdélyi Bálifi Dienes, az önnön maga rokonát fejekké választván, oly akarattal lévén, hogy Kgltekkel öszvebékéltesse, noha nem tudjuk, de isten adja meg, mind Kgltek. s mind mi azoknak bajátúl menekedhessünk meg. Azt is írja Kgld. hogy az latroknak bizonyos quartilt adván, az falunkban tartjuk; Kgldnek ennekelőtte is írtuk, hogy noha valami kevís számú népek vadnak, kik az jobbágyságra magokat vetvén, feleségek, gyermekek letelepedtenek, és az mi hitünkben hozzánk származott, és hlmas császárunk jobbágyságát a ki felvállalja, azokat, elveszteni nem szabad s nem illik. Az visszamenetelekben is nem akadályoskodunk, de az kik zászlókkal járnak, azoknak nem parancsolunk, azt az erdélyi fejedelemmel végezze el Kglmed. mi nekünk az erdélieket üldözni lelkünk arra nincsen, a félire a mi törvényünkben se halál, se penig kiűzés fel nem találtatik, az kik penig azon rebellis tolvajok közül fogyvereket letették. és jobbágyság alá nem adták magokat, azok Erdélyben bemenvén, azoknak az erdélyi fejedelem hópinzeket fizetett, zászlókat kiadott és előjárót rendelvén, maga vitézének tötte, azon kivűl micsoda szándíkjok légyen, nem tudjuk, noha itt is sok károkot tesznek, falukot dúlják, fosztogatnak, de arrúl nem tehetünk, mivel az Erdélyország az hlmas győzhetetlen császárunk egyik országa, s kamaraija, maga is az fejedelem az ő hlságának egyik jobbágya s adófizetője. Extractum litterarum bassae Yaradiensis ad generalatum Cassoviensem die 16. Decembris anni 1673. expeditarum. (Egykorú másolat, Nemzeti Múzeum, Tunyogi-gyüjtemény.)