Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)
29. fejezet: 1669-1674 - V. 1671. okt. 16 — 20. fejérvári egyetemes országgyűlés
# 1671. OCT . 16—20. 23 12-ére Fejérvárra nagy sietve egyetemes országgyűlésre •összehívta a rendeket. 1) A rövid határidő mindenfelé nagy feltűnést támasztott, s még nevelte azt az a körülmény, hogy Daczó Jánost, az adó beszállításával megbízott főkövetet Brassóból, hol épen az uti készületeket tette, visszahívták, hogy Kucsuk követelésére vonatkozólag újabb utasításokat adjanak neki. Gyorsan és sietve összejöttek a rendek, úgy hogy ezúttal az országgyűlést a kitűzött napon meg lehetett nyitni. 2) A fejedelem előterjesztése megdöbbentette őket: hiszen a mit Kucsuk követel, az Erdély fele a sóbányákkal együtt. Abban mindnyájan egyetértettek, hogy a portára előterjesztést kell tenni, nagy követséget, fényes ajándékokat küldeni oda. De sokan e nagy nehézséggel járó feladat megoldására Daczót nem tartották elégségesnek, s daczára hogy máihitlevelét is kiállították, keresztül is vitték, hogy helyette Nemes János választatott főkövetté, 3) kapitiha a korábban megválasztott Gyulay Tamás 4) maradván meg. Mindez simán és gyorsan megtörtént ugyan, de nem anélkül, hogy nagy felháborodást ne idézett volna elő. Már a mikor a váradi basa levelét felolvasták nyílt országos ülésen, minden arczon látható volt a megdöbbenés, s amint az intézkedések megtörténtek, elementáris erővel kitört a vihar. Látták az országot lejtőn haladni lefelé, s azért a kormányzási rendszert okozva, megkezdődtek a recriminatiók. »Még a német császárt is elidegenítettük magunktól, hát most kihez forduljunk?« Ez a jelszó azonban nem sokat hatott, mert mindenki tudta, hogy a mi erre vonatkozólag történt, a magyar testvérek érdekében történt. Sokkal jobban hatott, mikor a törvényeket hozták fel, melyeket a tanácsurak hanyagsága és tehetetlensége miatt egészen hatályon kívül helyeztek: ítélet nélkül fogdossák az embereket s foglalják el a jószá') Törvények és Okiratok XXXIII. 2) A tanácsnak votumait lásd Török-Magyarkori Allamokmánytár Y. 76—81. 11. 3) Bethlen János II. 184. *) Török-Magyarkori Államokmánytár V. 66. Daczónak Brassóból letétele ügyében írt levelét; lásd u. o. 75. 1. reversalisát.
