Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - Törvények és okiratok

súgok, életek, személyek ellen és az nemes ország kárára, ily hanyatló félben levő állapotjában, sem titkon, sem nyil­ván. sem írásommal, sem izénetemmel, sem intésemmel nem practicálok; senkivel az ő ngok ártalmára, és az nemes ország kárára való dolgokban mind ez hazán kívül, s mind ez hazában, személy szerént valamely úri. fő és alacsonyabb renden levő emberekkel avagy külön valamely natióbeli sta­tusokkal. szászokkal, székelyekkel és másokkal, atyafiságért, barátságért, adományért, igéretért. méltóságos hivatalért, reménységért, semmi kigondolható, mondható, írható uta­kon. módokon nem concludálok. egyet nem értek, meg nem egyezek, sőt ha kiket olyanokat érthetek, hallhatok, eszem­ben vehetek, teljes tehetségemmel ellenek állani igyekezem, magamban el nem titkolom, hanem ő ngoknak értésére adom. Annak felette s az reám bizattatott követségnek állapotjában magamat úgy igyekezem viselni, hogy az hatal­mas nemzetnek szívét, elméjét az ő ngok és az nemes ország hasznára hajthassam, s kedvetlenségre ne hozzam, az mely punctumokat instructiómban föltettenek, azok mellől nem recedálok, olyakra tudniillik, valamelyek az ő ngok méltó­ságok és személyek ellen volnának és az nemes ország kárára láttatnának lenni; mindeneket hasznoson elkövetni teljes tehetségemmel igyekezem, és azon nemzet előtt is ha mi oly kedvetlenséget, haragot, ártalmas dolgokat ő ngok ellen eszemben vehetek, minden igyekezetemmel, kötelessé­gemmel idején korán, az helynek messze és nehéz voltát respectálván, ő ngknak értésekre adni el nem mulatom; egy szóval úgy igyekezem mindenekben magamat viselni, mint igaz istenfélő édes hazáját szerető emberhez és ura s asszo­nya méltóságát, életét szerető s oltalmazó szolgához illik. Melyek ellen hogyha cselekedném, és esküvésemet meg nem állanám csak mi részében is, valamidőn mind magam­nak. feleségemnek s édes gyermekimnek boldogabb előme­netelit. hasznát, szerencsés állapotját remélhetném és vár­nám. az én istenem akkor szégyenítsen meg, és minden dolgaimat fordítsa átkomra. Mindezekre mégis az én iste­nem úgy segéljen s úgy adja az én lelkemnek örök üdvös­ségét. Actum in civitate Alba Julia 23. Octobris anno • dili 1671. Daczó János mpr. Kívül: 1671. esztendőbeli Daczó János reversalisa. (Eredeti. Nemzeti múzeum. Vegyes levelek.)

Next

/
Thumbnails
Contents