Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)
29. fejezet: 1669-1674 - Törvények és okiratok
1. Mivel az szomszéd országokban levő fegyverzörgés gondviselést és vigyázást kiván, azért szükséges, ő kglme, az mely hadaink Szamos-Ujvár táján vannak, imide-amoda lecsegni ne engedje, hanem együtt tartsa bizonyos helyben jó fenyíték alatt őket, az fűvelésnek alkalmatossága az hol illendőbben engedi. 2. Teleki urammal tartson jó correspondentiát, gyakran tudósítván ő kglmét és onnét is vévén minden dolgokról informatiót, mink őt is tudósítván minden szükséges dolgokról, melyet hogy jobb alkalmatossággal véghez vihessen, ím czímert is kűltíink ő kglme kezében, azzal küldözhet, az hova kelletik. 3. Noha, hogy az következzék, nem reméljük, mindazáltal hogyha az hazának valami részében ellenség jünne be, ha ő kglmével annyi erő lészen, az melylyel amaz ellen (humanitus loquendo) resistálhat, minden kedvezés nélkül resistáljon, mivel mind az Isten s ez világi törvény megengedi az igaz defensát, de az erdélyi határon kívül ezen dologban ne lépjék. 4. Füvön kivűl elvenni semmit is ne engedjen, valaki az hadak kivűl ezen kivűl lépnek, három forint ára dologért megpálczáztassék, s az károst is megelégítse; hogy ha nagyobb kárt teszen annál, meghaljon érette. 5. Az ki előttejárójának parancsolatjára oda, az hova parancsoltatik, elmenni nem akar, megpálczáztassék érette; az ki tisztviselője ellen fegyverhez nyúl, annál inkább, ha megsebesíti, meghaljon érette. 6. Az ki nős ember lévén, paráznaságban találtatik, meghaljon érette, hasonlóképpen az is, ha szintén nőtlen volna is, az ki erőszak szerént való paráznaságban találtatik. 7. Az ott való dolgoknak jól igazgatására kívántatik, hogy fő és vice strásamestert, hadi bírót és egyéb szükséges tiszteket ő kglme maga válaszszon az keze alatt levő hadak közül, kik minden személyválogatás nélkül kötelesek legyenek az szófogadásra. Kivűl: Kornis Gáspár uram instructiója. Data Radnotini 25. Junii a. 1670. (Eredetije: G. Kemény József: Erdélynek a mohácsi ütközet utáni egyes történetei. XVI. kötetében.)