Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)

29. fejezet: 1669-1674 - Törvények és okiratok

rendesen az dolog Csíkben és Gergyóban véghez nem megyen, mindazonáltal Nagod bölcs ítéleti kgls uram. Másikja sónál kgls uram az eperjesi tractán feltött punctumoknak ő felsége előtt való újabb solieitálásáról való vékony censurámról, mely felül kgls, uram Nagodat alázatoson követem, mint kgls uramot. Ügy emlékezem reá. ez elmúlt utóbbi Fejérváratt való confluálásában az tanácsi rendnek conclusoma lőn ezféle censuráknak leírásáról, noha mindazonáltal, az mint reá emlékezem kgls uram. Páter Kászoni uram által ezen Eperjesi punctumoknak válaszáról mostan is emlékezteti Nagod ő felségit választételiben. Dolga mint fordúlt az uraknak, értem Nagod írásából alázatoson, bár nyugodtak volna abban, az kiben voltanak, mintsem ilyen alkalmatlanságban ejték nemzeteket, édes hazájokat, bizony siralmas, kivált vallásunkra nézve, ha Isten gyámolt nem támaszt megorvoslására. Jovallanám kgls uram, ha Nagod maga keresztyénségit, méltóságát, Istennek dicsősségit, nemzetinek utolsó romlásának eltávoztatását, édes hazájának hosszasabb üdőkre való megmaradását előtte viselvén, az kik előtt kévántatnék, méltóságos interpositiója által igyekeznék oly mediomot felkeresni mindnyájunk jovára. hogy avagy csak régi állapotjokban, ha jobban nem is állíttatnának, czélozván abban is az közönséges jóra inkább, mintsem sokak által lőtt megbántódásának orvoslására, noha elhiszem kgls uram, bölcs elméjében feltette minden jóknak elkövetésit ezen alázatos írásom nélkül is, melyre az jó Isten Nagodnak elégséges alkalmatosságot szolgáltasson, szívesen kívánom is. Ezekkel azon jó Istennek ajánlom. Datum Bodola, die 16. Maji anno 1670. Nagodnak alázatos híve Béldi Pál mp. (Bélái saját kezével): Az moldovai vajdának valának postái nállam kedden valami mesteremberek végett, beszélik, hogy ott semmi félelmes hírek közöttek nincsenek; az portárúi jütt ki egy muszka követ, más megint bemenő útjában volt, ott Gyászvásárt találkoztanak összve, de egyiket sem tudják, miért jár. Azt írja Máté Deák, hogy az vezér hadait keltöztetvén által az tengeren, 4 gályáját mind hadakat, elfogták, bizonyoson hozták az vajdának. Kiilczim: Az méltóságos erdélyi fejedelemnek ő nagának nekem kegyelmes uramnak adassék. (Eredetije: G. Kemény Jósef: Erdélynek a mohácsi ütközet utáni egyes történetei XVI. kötetében.) Jegyzet. V. ö. Erdélyi Orsz. Emlékek: XIV. 425. 1.