Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok

Mely nagy lármát esináltanak vala azok az Kolosvárra hozzánk jött egynehány rosz törökök, hirdetvén hogy két ezer emberrel jöne bé határ igazítására az követ, Klmednél nyilván vagyon; az is veté hátrább egy néhány nappal az székelyhídi dolgokat. Im ma szemben lön velünk az feljebb említett követ, az ki maga cselédivei, csak kilenczed magával volna, de három zászlóalja váradi török vagyon vele. Török császár és fővezér nevek alatt költ leveleket hozott nekünk, melyeknek continentiája egy lévén, az császár levelének páriáját Klrnednek im veris paribus elküldtük, az mint Panajot maga megfordította volt, abb ál megértheti. Küldött az váradi pasa is más levelet, de az feljebb említett két levéllel ellenkezik, mert ű azt írja, hogy ennek az török követnek Váraddá érkezése után parancsolt volna az fővezér neki, hogy velünk együtt az váradi határt eligazítaná, kívánván tőlünk, tudósítanók, hol és mikor egyezzen meg vélünk annak véghez vitelére: de mivel sem császár, sem fővezér levelében arrúl semmit sem látunk, könnyű választ akarunk reá tenni. Ez azért így lévén, mivel az határigazítást nem szorgoztatja az fővezér, sem császár, úgylátszik elégséges üdő adatik arra, hogy római császár ő felsége törekedhessék az ország mellett mind határ, mind adó dolgában. Azért Kegyelmednek, az mint némely nap is megírtuk, parancsoljuk hozzánk s hazájához való kötelességire, mindenik rendbéli instructiókat, nevezet szerint az secreta instructiót vegye elő, hozzon bizonyos választ Rottal uramtúl azokrúl; maga tudja Klmed, midőn Rottal urammal szemben lévén az első instructióját akkor is in paribus currer által felküldte ő kegyelme, annak utána hasonlóképen az többit is, melyekrűl nem egyszer, hanem egynehány ízben vett kétség nélkül informatiót ő klme. Ehezképest ha az Klmed minapi írási szerint az egész dolog rejiciálódnék az Bánffi uram felmenésére, akárkinek reménsége is méltán ellankadhatna, attúl félvén mindenek, hogy Rottal uram tudván az ő felsége akaratját és egyszersmind plenipotentiariussa is lévén ő felségének, ha az ország kivánságira hajlandóságát látná urának, ő felsége nevével magát reá ígírni nem neheztellené: de különben levén ő klme informatus azt akarja, hogy az kedvetlen választ ne ő kegyeimétűi, hanem mástúl értse meg Erdélyországa, mely vélekedést tagadhatatlan dolog nem egyéb, hanem az Kegyelmed által való jó válaszadás törölhet ki az emberek elméjébűl; nem kételkedünk mi abban, hogy annak utána is Rottal uram ő kegyelme, mint méltóságos keresztyén fejedelmi ember, nekünk kedves apánk, ő felsége előtt törekedni el nem mulatja ; de most az plenipotentia mellett csinálhat ő klme útat arra, hogy mások instantiájára ne könnyen vettessék meg az ő klme