Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok

Én már kglmes uram mindenekben várok Ngd kglmes parancsolatjától és Nagy István uramtúl beküldött levelinknek resolutiójátúl. Isten Ngdot sok esztendeig jó egészségben éltesse. Szathmár, die 14. Januarii. 1665. Ngdnak alázatos méltatlan szolgája Teleki Mihály nip. Kívül: Teleki uram levele 1665. 20. január Ebesfalvára. (Eredetije az Akadémia birtokában.) f) 1665. j an. 14. Apafi 1665. jan. 14-iJci rendelete. Michael Apafi stb. Generose fidelis stb. Salutem et gratiam stb. Decima Januarii Klmed írt levelét elvettük, melyben bő szókkal ír egynehány rendbéli dolgok felől. Az mi az székelyhídi állapat felől való Klmed írásit illeti, azokra nem látjuk szükségesnek egyéb választ tegyünk, hanem ezt, hogy Bánffi Zsigmond uram eddig oda kiérkezett; az valóság tollálta az vélekedést, kívántatik csak az Eottal uram ő klme legyen segétséggel mindenképen az várnak elrontásában és az ott való munitióknak elszállításába is, mely nélkül félő, avagy ugyan félbenszakad az ott való dolog, avagy messzire halad; mert az Erdélyből kiment hadak ilyen téli időn olyan puszta tartományban sokáig alig késhetnek. Az várak resignatiójára midőn az Rottal uram embere megindul, tudósítson Klmed sietséggel bennünket, hogy akkorra mi is küldhessíik böcsületes híveinket az váraknak kézhez vételire, ugyan akkor tehetni rendelést az szamosújvári puskások kimenetele felől is. Az huszti német praesidiumot, hogyha Ilottal uram oda engedi. Csehbe akarjuk collocálni, azért arról is tudósítson Kglmed késedelem nélkül, ha az dolog végben megyen. Az mely német levelet Kegyelmed kezünkbe küldött, visszaküldtük, megengedtük, hogy az ki száz, kétszáz mélyföldnyire lakik az töröktűi könnyen helyben hagyhatja azt az békességet, de az mely német fejedelem Hunyadi táján laknék, megpróbálhatná. Az határjáró török felől írt Klmed censuráját értjük, még Kolosvárt létünkben az tanácsrend felesen az ország delegatusi közül is egynehányan ott levén, ez szerint concludáltanak ő kelmek errűl, az végre is jöttünk el Kolosvárrúl, hogy ne mond-