Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - XVIII. 1669. jún. 25. Fejérvári egyetemes gyűlés

dolgokról is — olyanról is pl., hogy török segélylyel Erdély közvetítése nélkül készül véghez vinni a dolgot*) — mindig pontosan értesített. A vallásos indokokon kivűl bizonynyal ez is hatott Apafira, hogy épen akkor, midőn a francziák és lengyelek támogatásába vetett remények meghiúsultak, ő új kísérleteket tegyen a portát megnyerni erre. S ez volt, a mi Apafit arra ösztönözte, hogy a portára küldendő évi adót és ajándékokat, s az e kísérlethez szükséges pénzt összeszerezze. S ezt annyival szükségesebbnek tartá, mert a követet, Rozsnyay Dávidot, már ki is nevezte, s már az annak adandó útasítást el is készíté. 2) Ekkor történt, hogy vicepostamesterét, Székely Lászlót, Fleischerhez, a szász ispánhoz ki egyszersmind tanácsúi* is volt — küldé, bizonyos ötezer forintnyi adó felvevésére. Fleischer megtagadta a fizetést, de ezenfelül még egy vigyázatlan nyilatkozatot is tett Apafiról. Székely, különben is egy kétes jellemű, megvesztegethető, hízelgő ember, jelentést tett arról Apafinak, ki felboszankodva, azonnal magához hivatta Fleischert, s a mint megérkezett, oct. 18-án vasraverette s Dévára küldé. 3) Ez napon egy más boszúsága is volt Apafinak. Bánffi Dénes, mint a végek kapitánya, alaposan megismerkedett azzal az aljas kétszínű rendszerrel, melyet a törökök a végek behódoltatása körűi folytattak, s gyomrából megutálta azt. Mint Kemény János bizalmasa, aranyos-medgyesi bujdosó, s több izben követ Szathmáron Rottalnál és Bécsben ez utóbbi helyen baráti összeköttetések szálait vetette meg. Mint ilyen, mint német-barát ellenezte, lenézte az interessatusok magyarországi mozgalmát, s nem szerette volna Erdélyt valamely vigyázatlan kalandba keverni. Mikor Rozsnyay küldetésének hirét vette, egy czédulát irt az udvarba valamelyik barátjának, melyben nyiltan kimondá véleményét: »jobb volna a nyomorodott hazának veszteg ülni, mert bizony sem írunk, sem szelenczénk.« V. ö. a fennebbi levelet. Pauler I. 276. 1. s) L. Törvények és Okiratok LIII. Y. <">. Rozsnvav munkái 337. és 504. s ugyanott több helyen. 8) Bethlen I. 455. s köv. 11.