Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

Pótlék

mes ország előtt, holott példák is vadnak előttem, az kik ország és annak fejedelme kévánságára az ország házát megadtak, az közönséges kegyelem és amnistia alól kirekesztettek; mely példa az alattam levő becsületes minden rendbeliekkel együtt méltán foroghat előttem, holott ha hasonló dologban az ország kegyelmet másoknak nem nyerhetett, mi is hasonló himenetelt várhatunk. Az nemes országnak, (melyben sok statusok hivatalosok sem voltak) végezésekben is sem az amnistia, sem egyébb dolgok felől semmit sem tndok, az Nstok s Kitek levele is arra mutat, jó módok alatt, melyeket nem tudunk, adattatik vagy adattatott meg. Az ide bocsátott conimissariusoknak is sem credentionalisok, sem plenipotentiájok nem levén, azonban sok idegen nemzetből is állván az itt való praesidium, kikhez szintén úgy, mint az többihez vagyok köteles, csak emlékezetben sem forog azoknak állapotjolc, mégis Nstok es Kitek azt parancsolja, az praesidiomot az commissariusokkal megesketni siessem. Nem mulathatom el, egy szóval ne említsem az Nstok és Ivltek ezelőtt való végezésében is nagy részént nem forgottam, mert Beszterczén súlyos nyavalyáim nem engedték jelenlétemet, Szász-Sebesről pedig elküldettetvén nagy sietséggel, azután lettek az végezések, melyeken, mint sok becsületes ember tehet bizonyságot, csudálkoztam is. Nem vádoltathatom hát az aránt is, én voltam taplója csinálásoknak, sőt mindenkor csendes útakat szerettem követni, kiről is a Nstok s Kitek jó lelkiismeretit hívom bizonyságúl. Mindezekre az nehézségekre nízve azért kírein engedelmesen Ntokat és Kiteket, ne hirtelenkedjék az felőlem való balitíletben, sőt istenes és kegyes atyai megvizsgálásban és fontban vévén magam mentségét, orvosolja meg lelkem ismeretinek sérelmét és az előttem levő nehézségeket hárítsa úgy el, hogy én is több mellettem levó minden rendekkel csendesedjen meg, az hazára is és annak ez szép házára végső veszedelmet ne hozzak a Nstok és Kitek kévánságának hirtelen való engedelmességemmel. Hogy peniglen ezaránt is ily félelmes állapatomban kijelentsem hazám és ez hely megmaradása felől való gondolatomat, megtörténhetik az, győzedelmeskedni fog az más rész, mely ha istennek bölcs itíletiből úgy vagyon elrendelve, mentsége lehet az országnak, kételenségből kellett cselekedni, de ha az erősségek is időnek előtte meghajolnak, annak az mentségnek is helye nem levén, soha bizony Várad kerestyén kéznél meg nem marad, sőt az ország is általjában eltöröltetik. Hiszem az fejedelem ő nsga is arra kötelezte magát, mint az Nstok s Kitek leveléből látom, az porta hűERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK. XIV. K. 31