Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

Pótlék

nevű töröknek adta el. Az mentest lnísz forintra és tíz pint vajra verte fel sanczokat. Ez mostani török urok Ali oda pasa huszonkét forintot és tizenegy pint vajat kér rajtok. Zemczelieknek gyulai Tez Szarallyia volt török urok, kiknek legelsőben volt sanczok készpénz fl. 3, másfél pint vaj ; ugyanazok öt forintra és két pint vajra verték fel. Mos­tani török urok gyulai Muszli iszpahija hat forintot, öt pint vajat kívánja; azonkivől egy embert is fogta volt, sokáig tömlöezözte s vasazta, az míg huszonegy forintot és tizenhar­madfél pint vajat meg nem adtak, addig az embert el nem bocsátotta. Császár adója másfél forint volt, most negyedfél forintot veszen rajtok. Rósiaieknek Alikocz iszpahija Gyulán lakó volt török urok, kiknek legelsőben volt sanczok két lasnak és egy pint vaj. Mostani török urok gyulai Ali aga. Ez nyolcz forintra, négy pint vajra és egy vágó tehénre erőltette őköt, az kire ők erőtlenek az megadására. Az mi penig az császár adójának dolgát illeti, azelőtt egy adóban hat forint hetven pénz volt, de most nyolcz forintot és húsz pénzt kívánják egy adóban. Az minapiban az gyulai Ibrahim iszpahija az császár rovóival és egyéb rendbeli törökökkel harmincz lóval Sebesre feljővén, az császár adójának felszedésére, régi szokás szerint az csá­szár adóját elővitték az bírák, de az róvók megolvasván az pénzt, és látván, hogy csak régi szokás szerint való, az adót fel nem vették, banem visszahánták pénzeket, azt mondván, hogy ők fel nem veszik, hanem rövid nap felülvén egynehány ezeren, és feljőnek Deszni vidékire rablani, kit levágják s kinek penig füleket s orrokat elmetszik. Az kik penig Gyulára bevitték az adót, az kiknél készen nem volt az mint ők kíván­ták, az embert megfogták, és mindaddig fogva tartották, vala­meddig az falú, kívánsága szerint, be nem szolgáltatta az adót, és annyira megrémült az szegénység, sem az iszpahijájokhoz, sem penig az császár róvóihoz nem mernek bemenni, azt mond­ván, hogy inkább az Deszni várában holtig való rabságra adják magokot, hogy nem mint bemenjenek, és az törökkel szemben legyenek. Adgyaieknek gyulai Ismani bég ezeknek földes urok, az ki több szokatlan exactiói között már három esztendeje azt cselekedte, hogy az kis gyermekek az faluban járván, egy hit­vány macskát megtaláltak ölni. és gyermeki vásottságból egy fűzfára felakasztani, melyet az török úr meglátván, éppen taller. 40 vett értté. Igen keservesen érzi azt is az egész hódoltság mindenütt, hogy az garast pro den. 4, két póturát pro den. 5 vesznek és nem feljebb el az török urak, mely miatt az sanezok az szegénységnek hallhatatlan mindenütt a mint

Next

/
Thumbnails
Contents