Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - XI. 1667. júl. 15— 19. Radnóthi egyetemes gyűlés

42 ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK. korlátnok a dolgok ez állásáról a fejedelem megbízásából jelentést tett előttök s az érkezett leveleket felmutatta, s Brankovics a tolmács szóbelileg közölte a részleteket, Hoszszas tanácskozás után abban állapodtak meg, hogy Zólyomy perét újabb tárgyalásba fogják vétetni, s erről a portát is értesítik. De a Zólyomy-féle jószágok ügyében sokan voltak érdekelve, s ezek rávették a fejedelmet, hogy ő a rendek határozatát ne erősítse meg. hanem jelentesse ki ezek előtt, hogy miután az ügy egyenesen a fejedelem személyéhez van útasítva, a választ ő magára vállalja, A fejedelem ez elhatározása a rendeket aggodalommal töltötte el, s tanácsurai közbevetésére Apafi arra határozta magát, hogy saját válaszaival együtt a rendek elhatározását is a porta elé terjeszti. Kádár azonban nem tért vissza a csauszszal: Apafi által jószágadományozásokkal megvesztegetve, Erdélyben maradt. *) Kádár benmaradásának lett egy jó következménye: vallomásaiból kitűnt Szilvássy Bálint ártatlansága, s ő egyelőre szabad lábra helyeztetett,

2) De a Zólyomy ügy azért nem for dúlt jobbra. Híjában igérte Xemes János, hogy ha Zólyomy Erdélybe haza küldetik, javai visszaadatnak, a kajmekám aug. 20-áról újabb rendeletet küldött Apafinak, hogy Zólyomy javai adassanak vissza azonnal, tekintet nélkül arra, hogy ő hazament-e vagy sem, mert a ki egykor a portán keresett oltalmat, azt onnan kiszolgáltatni nem fogják. Apafi egyelőre nem sietett a rendelet végrehajtásával. Bizott a Kandiában tartózkodó fővezér pártfogásában, kihez Baló, utasítása értelmében, elutazott s kinél ez jún. 1-én volt első kihallgatáson. Ez nap az ajándékok átadásával telt el, s csak másnap volt az érdemleges kihallgatás, melyen csak a tiha s a tolmács Panajol voltak jelen. E kihallgatás tárgyát az interessatusok ügye s az ezek által tett ajánlatok tették. A vezérre az előadás nem tett kedvezőtlen benyomást: »de hát miért nem tettétek az ajánlatot elébb, a béke megkötése előtt?« kérdé, de sietett megnyugtatni, hogy a választ néhány Bethlen I. 330. s köv. 11. Lásd a kajmekámnak adott választ Török-Magyarkori Allamokmánytár IV. 374. s köv. 11. s) Bethlen János I. 333. 1.