Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)
28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok
Articulus Y. Fiscus szükségére váló székerek mint rendeltessenek. Végeztük kegyelmes urunk, hogy mikor Nagyságod egyik lakóhelytől másikban indúl, akkor az fiscus szükségére való szekerekre hopmester atyánkfia kötelessége szerént provideáljon, úgy hogy azon alkalmatossággal, mások postaszekereket s lovakat is ne fogjanak; abban is szorgalmatos legyen, hogy mentől illendőbbek, s kevesebb számúak legyenek, hogy ezaránt is ne romolj ék inkább a szegénység. Az fiscális tisztek is az szükség és alkalmatossághoz képest, mikor szekér vagy egyéb vonómarha kivántatik, requirálják az széknek tiszteit, az kik is illendőképpen rendelést tegyenek ebben; az fiscális tisztek simplex requisitiójokra penig sem szekeret, sem vonómarhát ne tartozzanak adni. Articulus VI. A regius funduson váló toknak halásztatások mint legyenek. Az regius funduson lévő tókat az fiscális tiszteknek magok authoritásoktól ne légyen szabados halászni és halásztatni, hanem mikor az fiscusnak szüksége leszen, requiráltatván elsőbben azon falubéliek illendőképpen halásszanak fiscus számára; a fiscus gyalmát kivivén, commissiójok nem lévén penig az fiscális tiszteknek meg ne engedjék az olyan tokban való halászást. Articulus VII. Az fiscus számára váló sertésmarhák köziben másoké ne elegy itt essék, mikor regius funduson levő erdőkre hajtatnak. Ennekutána mikoron makkra hajtatnak az fiscus sertésmarhái az regius funduson lévő erdőkre, az székek tisztei illendőképpen intézzék el, hol juthat illendőképpen a makk, és ahoz képest hajtassanak az fiscus marhái a regius funduson lévő erdőkre; mivel penig sok helyeken eddig abutáltanak az vice-tisztek, sokszor az magok saját erdejekből az szegénység marháit kirekesztvén, más idegen marhákat fogadnak a fiscus marhái mellé. Végeztük azért, ha hol olyan idegen marhák találtatnak, azon széknek tisztei szabadoson magok autlioritásokból, elvehessék magok számokra. Mikor penig a fiscus erdején elég makk terem, tartassék meg a régi ezaránt való articulus.
