Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok

assecuráltassa magát a titokrúl, és jelentse meg, hogy bizonyosson hiszsziik, hatals császárnak igen nagy hasznára végbevihetjük, hogy Magyar- és Horváthország behódol éppen és az fényes porta szárnya alá adja magát, csak kívántatik, hadd tudjuk, ha kedves lészen-é szándékunk és hatalmas császár a megnevezett országokat oltalma s szárnya alá fogadja-é ? mert ha ezt tudni fogjuk, bizonyoson hiszszük, hatalmas császárnak minden költsége és fáradtsága nélkül birodalmának és dicsősségének nagy terjesztésére hasznoson szolgálhatunk, melynek útjait módjait noha hűséged nem tudja, minthogy mi is szájában most nem adhatunk többet, annak idejében meg fogják érteni, csak declarálják magokat. 6. Itt kérni kell a kihaját, hogy a fővezérnek ő nagának jelentse meg, s igen kell intimálni, hogy mivel senki az kihaján és Panajot uramon kivűl nem tudja, valamint tőllök ki ne menjen hatals császár nagy kárára és mii veszedelmünkre. 7. Fővezér előtt is osztán csak azont mondja, s kérjeigen. hogy ennek üdő előtt való kiterjedésébűi kijöhető nagy gonoszokat jól általlátván ő naga, igazgassa úgy a dolgot,, hogy akár tessék a dolog, akár ne, de ne menjen ki; mert hatalmas császárhoz való igaz hűségtől viseltetvén, fáradtunk, benne eddig, ha tetszik, ezután is szerencsésen fáradunk benne,. bízunk istenbe. 8. Ha tetszik a vezérnek, kérjen egy salvus passust az ezen dologba bémenő más követnek, megmondván, hogy az által kelletnék tractáltatni a derék dolognak. 2. Kérjen egy generális declaratiót. hogy az porta örömest béfogad mindeneket, az kik szárnya alá adják magokat. Ezek legyenek császár pecséti alatt. 3. Kérjen oly recommendátiót az császárhoz ezen dologba, hogy magátúl az császártúl is kivehesse mind az követnek való salvus conductust, mind azt az declaratiót; ha mind a kettőt nem lehetne, legalább ezt az declaratiót, mely csak ilyen tenorral legyen, hogy hatalmas császár assecurál minden rendeket, valakik ő hatalmassága szárnyai alá adják magokat Magyar- és Horvátországba, hogy kgls gondviselése alá veszi és signanter az erdélyi fejedelemnek arra szabadságot ad, hogy ennek az dolognak végben vitelében minden jó útakat, módokat elkövethessen, sőt arra inti és parancsolja. 9. Pénz lészen kezénél tallér háromezer hétszáz; ebből pro sua discretione ajándékozzon, a mint maga az béadott difticultásinak végében feltette. Maga s mellette levőknek költsége, Dávid deáknak is száz tallér ebből teljék ki. 10. Obtineálhatván azokat az leveleket, postán küldjeki. maga penig a más követ beérkezéséig maradjon ben.