Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - VII. 1666. febr. 1— 20. Fogarasi egyetemes gyűlés

szóba hozni az erdélyi ügyeket, ezt soha sem tette komolyan : nagyobb gondja volt a török birodalomban élő keresztyének sorsának javítására s a jezsuiták betelepedésének biztosítására, mint az erdélyi ügyek jókarban helyhezésére s végre kezdtek titkot sem csinálni ebből. »Keménykedésünkkel, mondogaták, nem fogunk nektek és magunknak kárt csinálni« 2) — s Páskóék egy szép napon arra ébredtek fel az év vége felé, hogy a követek készülnek haza felé, kimondván nyiltan, hogy a császár nem engedi ugyan meg, hogy Erdélyi a török ülje meg, de annak, hogy ne nyomorgassa, nem állja útját, mert »Erdélynek nem kell nagy szabadságot engedni.« 3) Végre decz. 31-én Leszlie és Reninger elutaztak Konstantinápolyból anélkül, hogy Erdélynek a béke alapján valami könnyítést szereztek volna. VII. Apafi 1666. febr. 1-én Fogarasba országgyűlést hirdetett 4) s a kolosváriaknak külön is meghagyta, hogy e gyűlésre eljöjjenek, minthogy azon az ő ügyök is »jó karba fog állatni.« 5) Február két első napján, minthogy még sokan hiányzottak, nem volt érdemleges tárgyalás. Csak egy kérdés felett döntöttek, hogy a várban-e vagy a városi templomban tartsák üléseiket, s az utóbbi ment határozatba. Febr. 4-én sem mentek többre, mint arra, hogy a fejedelmi előterjesztéseket felolvasták. Csak febr. 5-én fogtak komolyabban a dologhoz — s első egy szerencsétlen tatár rab: Koncz András ügye volt, kinek váltságdíját Miske Gábor költötte el, s kinek füleit e miatt a tatárok elvágták. Miske megidéztetett s ha nem jelennék meg, javaiból 200 tallér exequáltátik; Koncz megJ) Zinkeisen IV. 938. 1. 8) Rozsnyay 296. 1. Még erősebb nyilatkozatokat is tettek. Bethlen I. k. 261. 1. szerint a catholicus Rákóczyt ajánlotta fejedelemül. 3) Páskó idézett Emlékiratában. 0 L. Törvények és Okiratok XII. 5) L. Törvények és Okiratok XIII.