Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)
28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok
1666. FEBR . 1—26. 193 jókra, és isteni szolgálatjokban való megbotránkoztatásokra; hogy azért az olyan illetlen cselekedetek complanáltassanak és jó karban állíttassanak, végeztük Nagyságod kegyelmes jovallása szerént, hogy ad faciem loci Udvarhelyre ad undecimum diem futuri mensis Mártii az udvarhely széki főtisztek kimenjenek, kik melié akkorra rendeltünk bizonyos commissariusokat, a catholica religion lévő atyánkfiai közül Haller Pál, az augustana confession kőhalmi királybíró, az unitária religion Pálffi István atyánkfiait, kik in facie loci isten és az igazság szerént azon alkalmatlanságokat eligazítván, hagyják jó karban, ügy hogy efféle alkalmatlanságokat ezután ne kövessenek. A város erdejének élése felől is jővén ilyen panasz Nagyságod füleiben kegyelmes urunk, hogy a romano-catholicus páter szabadoson élvén, az orthodoxus praedikátornak élni nem engedik, sőt béhozván belőle szekerit meg is büntették a catholica religion lévők; hogy azért abból is több inconvenientia ki ne jöjjön, Nagyságod kegyelmes resolutiója szerént decernáltuk, hogy a megnevezett commissariusok azon egy oda való fáradsággal, udvarhelyszéki főtiszt atyánkfiaival együtt hagyják jó karban, hogy ezután se mi országúi, sem Nagyságod méltóságos fülei ne terheltessünk ilyen méltatlanságokkal. Articulus XXIV. Szederjesre a dézma percipiálásána Jc eligazítására commissar iusoJc rendeltettel-. Nem kicsiny panasz lévén .Jósika István atyánkfiára is ilyen dologból, hogy Szederjes nevű falunak kit most felesége jussára bir feleségével együtt, dézmáját, melyet néhai Rákóczi György fejedelem donatioval conferált volt az ott való praedikátor számára, azután Praeda nevű boérnak adván azon falút megnevezett fejedelem, mig élt azon boér, azon dézmának szabados bírásában meghagyta a praedikátort, mint kinek dézmán kivűl való jussal adattatott bírására azon falú, eo jure deveniálván feleségére is, kit azután Jósika István atyánkfia vett el magának feleségül, a nékik engedtetett jussal meg nem elégedvén az ő dominiumok előtt másnak adatott just, úgymint dézmát a praedicatortól elvette, s maga usussára applicálta, a praedicatort arestálván addig el nem bocsátotta, mig donatioját ki nem vette kezéből, és hagyta az ott való praedicatort dézma nélkül, és arról való megirt fejedelem collatioja nélkül; kihez képestNagyságod kegyelmes resolutioja szerént decernáltuk hogy ad decimum quintum diem futuri r.RnÉLTI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK. XIV. K. 13
