Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok

vezet szerént penig némelyeknek jovok nolia úgy vétetődött el. hogy az haza közönséges szükségére fordíttassák, mindazáltal esett olyan értésünkre, hogy nem oda, hanem privatus ususra fordíttattak volna némelyektől sokaknak jovai; de ez mellett a perceptorok is. kik azokat az jókat felszedték, nem akarván magokat perceptoroknak, hanem csak pro testimonio adliibeáltattaknak agnoscálni, nem kevés gyanosság lehet némelyekhez, hogy a két közön sok jók magoknál maradtak; végeztük azért országúi, hogy az jövő közeibik országos gyűlésén, minden egyéb dolgok előtt legelsőbben igazétódjék el az a dolog, és minden városokon abban az időben való magyar és szász perceptor atyánkfiai minden bizonyságokkal, regestumokkal, quietantiájokkal compareáljanak, és adjanak számot akkori perceptumokről s erogatiókról is. A damnificatusok is, ha kik találkoznak, comportáljanak arról, mennyit, s mit vettek el tőlök, és ha a perceptorok fordítottak-é az elvitt jókban valamit magok ususokra, azonban arról is, ha kiket azon perceptorok becstelen szókkal illettek, és rendkívül való exactióval terheltek volna, hogy így napfényre jővén dolgok, az akkori discussiónak idején poena decernáltathassék ellenek, és a damnificatusok azoktól a kiktől esett, mox et de facto contentáltassanak. Articulus VIII. Az fiscális jószágokról írott regestumnak az utoljára íratott kegyelmes urunk, hogy a mely jószágok per contractuní et notani deveniáltak fiscus kezében, azon falukat, portiókat. akkor is minthogy fiscálisok közé sem írattattak, fiscálisoknak nem értettük, úgy mostan is nem értjük ; hanem az elébbeni articulusok szerént jure perpetuo eladattathattak, sőt ha még volnának többek is afélék fiscus kezénél, eladattathatnak, ut supra jure perpetuo, végeztük. Articulus IX. Noha vadnak a fiscális dézmáknak elvételek felől articulusink, de a nemes, paraszt emberek részéről, mivel semmi nincsen: azért végeztük, hogyha valaki más ember földéről jutandó dézmát engedelem nélkül elhordana, vagy hordatna a nemes ember kárára; a damnificatusok a tiszteket kihíván, (a kik is kötelesek legyenek, sub amissione officiorum suoruni, kimenni) és ha paraszt ember, cum poena fl. 12, ha penig nemes ember, sub poena fi. 200 restituáltassák az elvitt dézmát de facto, minden helyeken indifferenter.