Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - IV. 1665. máj. 1— 22. Gyulafehérvári egyetemes országgyűlés

hezték őket régi kiváltságaikba, liogy t. i. fejadót fizessenek (s nem portánkint) fejenkint egy-egy tallért. (XXI.) Balogh Máté jószág inscriptióit törvénybe igtatták. (XXII.) A kolosvári őrségnek megtiltották, hogy lovaikat Mikola puszta-szent-miklósi falvának határaiban legeltethessék. (XXIII.) A már végvárrá lett Kolosvárból kivonták a lovasőrséget s csak gyalogságot hagytak benne.*) (XXIV.) A véghely főkapitánya lakjék Almáson, hadainak a fejedelem jelöljen lakóhelyet (XXV.) s szabályozták, hogy a vitézlőrend fizetése honnan fedeztessék. (XXVI.) Medgyesszék adóelengedésben részesült, (XXVII.) valamint a Szamos és Sajó mellett fekvő elpusztúlt falvak is. (XXXIV.) A gonosztevők megbüntetése első sorban a földesúrra bízatott. (XXVIII.) Az idegenek (oláhországiak) kereskedése korlátoltatott. (XXIX.) Kivetették az adót portánként tíz-tíz tallért, s a többire nézve a régi intézkedéseket tartották meg némi módosítással (XXX.) sperceptorrá Széki Istvánt választották. (XXXIII.) Törvénybe igtatták, hogy Boldvay Márton Székelyhíd elrontásáért perbe ne fogattathassák. (XXXI.) Csikba és Gyergyóba kártételek megvizsgálására biztosokat küldtek. (XXXII.) A török foglalások által birtokaikból kiszorúlt emberek, főként váradiak, hovatelepítéséről gondoskodtak, s a telepedés módozatait szabályozzák. (XXXV—XXXVII.) A só-kereskedést korlátozó törvényeket eltörölték, (XXXVIII.) a korcsmáitatás jogát Deésen, Tordán felszabadíták (XXXIX.) s elrendelék Deésnek palánkkal leendő megerősítését. (XL.)

2) l) V. ö. Jakab Elek, Kolozsvár Története II. 757. Ez egyjelentőségű volt a város megnemesítésével. •) L. Törvények és Okiratok VI. d).