Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)
27. fejezet: 1661-1664 - XII. 1663. febr. 22—márcz. 3. A szász-kézdi egyetemes gyűlés
1663. FEBR. 22 MÁRCZ. 3. 35 hetnek, be is adják — de nagy akadályokra van, hogy ez alatt a törökök a Váradhoz soha nem tartozott területeket is hódoltatják. 5) Elhatározták, hogy panaszaik támogatására még az anyaszultánnét is felkérik s ennek számára ajándékokat rendeltek. Szóba jöttek Kucsuk pasa zsarolásai is s követséget küldtek a fejedelemhez, kérni, hogy ő lépjen fel a pasa féktelen magaviselete ellen, de egyúttal saját katonáit is zabolázza. A fejedelem szívesen megígérte a közbenjárást Kucsuknál s a rendek elhatározták, hogy maguk részéről is küldenek követet, ki a dolgokat élőszóval tárgyalja. De ki legyen ez a követ ? Ez nap s még febr. 24-én is folytaták a tárgyalásokat, mert senki sem akarta elvállalni; míg nem végre Ráday Györgyre erőltették a követséget. Az adóügyre vonatkozó néhány kérés elintézése után szóba jött a kibújdosott urak kérelme, kik teljes amnestia megadásáért folyamodtak. Meg is nyerték: csak Kemény Simon lett az alól kivéve. Ebéd után tárgyalásba jött az adó kivetésének kérdése: mitsem határozhatunk, mondá Maksai, míg nem tudjuk, hogy mennyi pénzünk van s mennyinek befizetésére számíthatunk. S csakugyan oly élénk vita fejlett ki, hogy mit sem határoztak. Febr. 25-ére megjött a válasz Kucsuktól: mindent igért, hogy megbünteti a bűnösöket, visszaadatja a katonái által zsarolt tárgyakat. Ezen kívül még a magyar katonák zsarolásai ügyében beérkezett panaszokat tárgyalták. A másnapi gyűlésen Kucsukról volt ismét szó: a pasa ráizent a segesváriakra, hogy ha tíz nap alatt elegendő élést nem hordanak össze, mindnyájokat kivégezteti. Ellenben ha megkapja, megígérte, hogy sergével együtt el fogja hagyni az országot, s ez ügyet még másnap is tárgyalták. Ugyanez nap tárgyalták a brassaiak ellen intézett panaszt is, hogy nem engedik, hogy a sárkányiak perei Fogaras székre fellebbeztessenek. Ez napi ülés legfontosabb tárgya az adókivetés volt, mely elkeseredett vitára adott okot, minthogy egyesekre tehetségöket meghaladó adót róttak. Ez napon pecsételték le a portai leveleket is. 6) L. Törvények és Okiratok XXV. a). •s*
