Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - IV. 1662. márcz. 10 — 26. A görgény-szent-imrei egyetemes országgyűlés

(lésére perceptorokat neveztek ki. Ez ülésen bemutatták a fejedelem válaszát a rendek előterjesztéseire, s ugyanennek egy leiratát, melylyel indítványozta, liogy Kemény Jánosnak mint a portától meg nem erősített fejedelemnek adományozásai semmisíttessenek meg: de határozatot egyik ügyben sem hoztak. A kolosvári német parancsnoknak Redannak a rendekhez intézett latin s vádaskodásokkal telt levelét lefordították magyarra.Felolvasták Kucsuk pasának egy levelét a Kemény Simon-féle mozgalmak ügyében. Kucsuk ebben felliivta a fejedelmet s a rendeket, hogy együttesen menjenek a bitorló ellen.

2) A márcz. 18. és 19-iki ülések is meglehetős meddők voltak. Ismét a mindenfelől, kolosváriaktól, névtelenektől, törököktől beérkezett leveleket tárgyaltattak. A fejedelem feljajdult, hogy ellene Kucsuk pasánál vádaskodnak, s a panaszt Béldi magára vette és vizsgálatot sürgetett. E napok egyetlen komoly ténye volt, hogy Bethlen János le akart mondani a cancellárságról — de nem fogadták el. Márcz. 20-án a szászok kielégítése került szóba, a török sarczra adott előlegekért. Szó volt, hogy a confiscálandó jószágokból elégíttessenek ki: de végre is abban állapodtak meg, hogy a szebeniek kérelmét elválasztják a többi szászokétól. Ez napon a portai követek utasításait jóváhagyták. A szászok kielégítéséről még a következő napokon is volt szó: ők ennek fejében a verestoronyi harminczadot követelték — a fejedelem megtagadta ugyan ezt, de máskülönben megnyugtató feleletet adott nekik. Aztán hozzáfogtak a törvényczikkek alkotásához; — de a szóba kerülő magánügyek miatt lassan haladtak, s aztán a fejedelem által a rendek előterjesztéseire adott válaszok is sok nehézségbe ütköztek. Márcz. 23-án egy pár magánügy elintézése után folytatták az articulusok alkotását, s ez ismét alkalmat adott Ugronnak a megelőző évek visszaéléseinek ostorozására. Különösen A rendek válaszát e levélre lásd Bethlen János YI. 117. 1. 2) Krauss II. 263. ezt a dolgot úgy adja elő, mintha Kucsuk a szászok érdekében küldött volna követeket az országgyűlésre, s az ország odahagyásával fenyegetőzött volna — mintha bizony ezt a rendek nem vették volna szivesen.