Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok

perpetuae infidelitatis incurráljanak, pronunciáljuk ez arti­culusunkban. Az ország s t a t ii s i h o m a g i u m o k n a k d e p o­sitiójok formulája így következik: Én T. et T. esküszöm az élő istenre ki atya, fiú, szent­lélek teljes szentháromság igaz egy isten, hogy én az én ke­gyelmes uramnak méltóságos Apafi Mihálynak Erdélyorszá­gának fejedelmének, Magyarországnak hozzátartozó részei­nek urának és székelyek ispánjának etc. az én tehetségem szerént teljes életemben igaz s hű leszek, ellenségének ellen­sége, barátjának barátja leszek, soha se titkon, se nyilván ő nagysága méltóságos személye vagy fejedelemsége ellen nem practicálok, sőt ha másokat is értenék olyanokat, vagy magam vagy mások által ő nagyságának, vagy belső híveinek idején­korán értésére adom, és tehetségem szerént az olyanoknak ellene állani igyekezem; úgy mindazonáltal, ha ő nagysága is az eleiben adott conditiók szerént bir és igazgat, és hatalmas török császárhoz való tökéletes hűségben végiglen megma­rad. Isten engem úgy segéljen s úgy adja lelkem üdvösségét. Articulus VII. Hogy Nagyságod kegyelmes urunk, alázatos instan­tiánkra kegyelmesen arra lépett, hogy hazánk-kívűl lévő becsü­letes atyánkfiainak, és hazánkban lévő erősségekben beszorúl­taknak is, kik ekkédig Nagyságod hűségére meg nem jelen­hettek, vagy az kik superveniáltak is: az igaz véreknek, vagy az ilyeneknek jovakot, jószágokat Nagyságod valami részében valaki instantiájára másoknak találta volna adni, avagy maga méltóságos kezéhez vétetni, kegyelmesen ígéri visszaadatni és restituáltatni ezen articulusban concludált és specificált ter­minusig, és hogy articulusban is méltóztatott íratnunk, hogy vigore etiam praesentis articuli az ilyenek rehabeálhassák jovokat, jószágokat absque strepitu juris; ha ki nem resti­tuálná ad simplicem requisitionem, az tisztek kétszáz forint poenával restituálják, ha mi jova találtatik, ha nem, solvat ex dorso, magához nyúljanak az tisztek; ide nem értetvén az tisztek után járandó collatiók; Nagyságodnak mint kegyel­mes urunknak megszolgáljuk. Articulus VIII. Hogy Nagyságod kegyelmességéből külső idegen kato­nákét, kik hazánkat nem hogy oltalmaznák, sőt kóborolják, pusztítják, a mellett jobbágyinkat és szegődött szolgáinkat is, adófizető várasi rendeket is, és halált érdemlett vétkes sze-

Next

/
Thumbnails
Contents