Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok

suffragiis, parique et unanimi consensu conclusos. Supplicantes nobis humilime, ut nos universos eos articulos, omniaque et singula in eisdeni contenta ratos, gratos et accepta habentes, nostrumque consensum illis praebentes, authoritate nostra principali benigne acceptare, approbare, ratiiicare et confirmare, atque tarn nos ipsi observare, quam per alios omnes, quorum interest, observari facere dignaremur. Quorum quidem articulorum tenor talis est. Articuli domino r um regnicolarum trium nationum regni Trans y Iva niae in comitiis eorum generalibus, ex edicto suae Celsitudinis principalis in oppido Ki s-S chelk ad diem vigesimum men sis Decembris (hibásan: Novembris helyett), anni mil le si mi sex centesimi sexagesimi primi, indictis celebratis, conc 1 usi. Praefatio. Nem kicsiny szomorúsággal értjük kegyelmes urunk az mindenható felséges istennek reánk bocsátott súlyos látogatását : holott ő felsége igaz ítiletiből az hatalmas török nemzetnek szívét gerjeszté fel ellenünk, kinek árnyékában remélhettünk volna isten után megmaradást, azok által hazánknak jobb része porrá tétetett, sok ezer keresztyének, vének, ifjak, férfiak, asszonyiállatok, leányok levágattattanak és rabságra vitettenek. De mivel istennek ő felségének bűneinkért való haragja azt hozta: áldott légyen az ő nagy neve érette. Mindazonáltal ennyi sok látogatási között is ő felsége el nem hagyván bennünket, szent lelkének vezérlése által, azon hatalmas nemzetnek szívét hozzánk meghajtván, isten jóvoltából Nagyságod méltóságos személyét oly kedvessé tötte, hogy midőn minden reménységünk elfogyott volna és láttatnánk mint egy tengeri nagy szélvészben hánkodtatni, s veszedelemben forgó hajó elburulni: sebes tűz módjára ellenünk fellobbant haragját azon hatalmas nemzetnek annyira megoltotta Nagyságod méltóságos személye által, hogy Nagyságodot szabados választásunkra hagyván, régi szabadságunk szerént fejünkké s méltóságos fejedelmünkké választani és előnkben igazgatóúl állatni engedte, mindnyájunkat, valakik hatalmas császárunk kegyelmességéhez, és fényes köntöséhez ragaszkodnánk, kegyelem ígéréssel és adással. Melyért az ő isteni szent neve áldassék mindörökké, Nagyságodnak is életét boldogságos hosszú időkre szerencsésen terjeszsze és nekünk is életünket a végre meghagyja és tartsa, hogy ő felségét hozzánk mutatott kegyelmességéért áldhassuk, Nagyságodnak is atyai szerelméért hűséggel szolgálhassunk.