Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok

d) 1661. oct. 24. Kemény újabb manifestuma. Joannes Kemény, dei gratia princeps Transilvaniae partium regni Hungáriáé dominus et Siculorum comes etc. Spectabiles, magnifici, generosi et nobiles, fideles nobis dilecti. Salutem et gratiam nostram. Mint nékünk, kétség nélkül hisszük, Hűségteknek, más híveinknek is reménységen kivűl esék római császár ő felsége hadának Kolosvártól való visszafordulása, melynek legkiváltképen való oka lőn a városoknak és nemesi rendből álló némely személyeknek az törökhöz való liajlása, kik cselekedetinek híre az ő nagysága fő generálja fülében érkezvén, minekelőtte levele által a városoktól végire nem mehetne, akarnak-é az ő felsége és keresztyénség oltalmával élni egyszeri végzések szerint, avagy nem, semmiképpen nem akara bizonytalansággal tovább procedálni, egyszersmind akkor ugyan tudósítani akarván mindjárást római császárt ő felségét is tartozó kötelessége szerint. Mely hibás cselekedetekkel az említett városok és személyek minéniű nagy akadályt szereztek a közönséges jóban; csekély elme is általláthatja. Mindazáltal római császárt ő felségét alázatos levelünkkel megtanálván, mind ilyen nagy változásokra képest is nem vötte le rólunk és ő felsége oltalmát meg nem vető híveink felől való patrociniumát, sőt az ő felsége kegyelmessége felől ujabban assecuratusok vagyunk mind magunk, s mind az ország részéről, valakik az ő felsége kegyelmességét megvetni nem akarják. Melyről e szerint jütt ujab'» ordinantiája az ő felsége fő generálisának is. így lévén azért az dolog, egyszersmind fülünkben érkezvén, hogy a pogányság a székelység ruinálására igyekeznék, előttünk viselvén fejedelmi kötelességünket, indultunk meg azoknak succursusára a magyar és német lovas hadakkal, nem messze lévén római császár ő felsége fő generálja az egész armadával és vigyázván az alkalmatosságokra, csak adná isten, ne lenne késő beérkezésünk, és engedtettetnék mód székelységen levő híveinknek megsegíttetésekben. Mindezeket akarók Kegyelmeteknek tudtára adni, kegyelmesen intvén és egyszersmind hozzánk való hűségére s keresztyéni kötelességire kényszerítvén mind Kegyelmed hozzánk való hűségében megmaradjon, a török szép szavának ne higyjen, nem mások hanem nyomorult nemzetünknek szomorú példája elég tanúság lévén előttök; im a kik a pogányság hitegető szavainak engedvén, mel-