Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok

TÖRVÉNYEK ÉS OKIRATOK. I. Kemény János manifestumai. a) 1661. szept. 17. Kemény manifestumci a székelyekhez. Joannes Kemény dei gratia princeps Transilvaniae partium regni Hungáriáé dominus et Siculorum comes. Fidelibus nostris, generosis egregiis et nobilibus agilibus, supremis et vicecapitaneis, judicibus regiis, ductoribus, decurionibus, primoribus item potioribus, primipilis, peditibus pixidariis, totique universitati libertinorum Siculorum quarumcunque sedium Siculicalium, nobis dilectis; salutem et gratiam nostram. Nyilván vagyon, közönségesen mindnyájan Hűségteknél, miolta isten ő felsége az ország statusinak szabad választása által mostani bajos tisztünkben állított, minden istenes útakon, sőt ennek előtte soha sem hallott oblatio tételekkel is mely szorgalmatoson ügyekeztünk Hűségtekkel együtt az hatalmas török nemzetnek régen fellobbant haragját csendesíteni, melyet midőn az lehetetlen dolgok parancsolása és az mii elégtelenségünk miatt véghez nem vihettünk volna, ugyan Hűségtekkel egyenlő akaratból kényszeríttettünk confugiálni az keresztyénséghez, legközelebb pedig római császár ő felsége patrociniumja alá, az honnét kegyelmes válaszunk adatván, cselekedettel bizonyította ő felsége meg derekas ármádajának az haza segítségire való küldísivel atyai kegyelmes igéretit. Azonban ő felsége ármádájával együtt Kolosvár tájára érkezvén, mind nékünk s mind az ő felsége generáljának érkezék olyan hír fülünkben, hogy némely városok sem az hozzánk való hűségről, sem római császárral u felségével országúi közönségessé tött Hűségtek obligatiójáról meg nem emlékezvén, nemcsak az ellenséghez adhereáltak sőt váró-