Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

Pótlék az Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. és 11. kötetéhez

is ott maradna, melyet mi, jóllehet nem javallottunk, (mivel ő klme maga is ratiókkal megállította vala estve károsnak lenni ott való maradását) velünk eljövésre ígérvén magát, minthogy az tábornak is és főrendeinek és jó lovasinknak is el kellett volna jönni, mindazonáltal nem kénszerítők ő kimét eljövetelre, hanem cancellariusunkat küldők ő kimével az hadakhoz, hogy értésekre adná az dolgot, fejedelmi hitünkre esküvéssel izenvén, hogy ha az ő klmek securitására, bátorságos megmaradásokra szolgálna ott való lételünk, készek volnánk életünket is letennünk, melyet a eancellariusunk az szerint megmondván, Kemény János uramnak ott való maradására sokakot ott megtartóztatott. Az kiknek pedig akaratjok volt, bennünket követének. 2. Szomorúvan értjük azt is, hogy némely fejedelmek személyét gyülölségben hozni igyekező s leikiesmeretekkel tusakodó emberek azzal mocskolnak bennünket, hogy az moldovai vajdának mi írtuk volna, vágatná le az többitől elszakadott részhadainkat, mely tökéletlen kóbor formált hírnek czáfolására mi az moldovai vajdának arról bán uramnak ő kinek irott levelét in specie beküldettük, Kik is Ítéljenek helytelen voltából több ehez hasonló híreknek is hamisságiról. 3. Továbbá atyai szeretettel való gondviselésünket hogy Kkhez megmutathassuk, hogy minden Kegtek nehézségére való dolgot az eddig irott articulusokban eszünkben vehetünk, azokat Kkel egy értelemből tollálni, corrigálni, meliorálni készek vagyunk reá. Hogy pedig ilyen véletlen és keserves romlás és eset ne kövesse többé szegény hazánkot, klmesen annuálunk: az hazafiai hazájoknak határán kivűl menni, hadakozni semmiképen ennek utána ne tartozzanak, hanem csak az ország gyűlésében közönséges és szabad suffragium által végeztetett és jóvá hagyatott ügyben. 4. Mivel penig az portának hozzánk való indulatjától függ ez szegény hazánknak mind jó s mind ellenkező sorsa

? annak kedve kereséséről is szükségképen illik Kknek jó idein gondolkodni, melyről való Kegtek jó tetszését kivánjuk kegyelmesen értenünk. 5. Nyavalyás szerencsétlenségben esett atyánkfiainknak megszabadításokban hogy Kitek velünk együtt munkálkodni, s annak módjáról végezni ne halaszsza, mind az jó keresztyénség, mind az atyafiúi vér kívánják Kktől, mi is intjük arra kegmesen Kket. Magunk pedig valamire isten segét bennünket, igyekezünk azon, hogy atyai szorgalmatosságunkat magok megmaradásával experiálhassa Klmetek. (Simonius 482. 1. Nem az ő irása, de javított benne, a szász nemzeti ltárban.)