Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)
27. fejezet: 1661-1664 - XVI. 1664. jan. 24—febr. 25. A nagy-sinki egyetemes országgyűlés
sen leendő megjelenésre, egész váratlanúl újabb bonyodalom állott elő, melynek megoldása e gyűlés elé tartozott, A székelyhídi őrség arra a hírre, hogy a török a vár lerombolását követeli, fellázadt Tiefenthal parancsnok ellen, okúi adva, hogy ez tizennégy liópénzzel tartozik, s míg maga gazdagszik, az őrséget éhséggel hagyja küzdeni. A parancsnokot a várból kikergette, a parancsnoksággal egy közfurirt bizott meg, s Apafynak bejelenté, hogy neki akar hódolni. A dologról Cob is értesité Apafyt; de kérelmének, hogy törvényes urok ellen ne támogassa őket, nem lehetett helyt adni, azért sem, mert félő volt, hogy a lázadók a törökhöz fognak átpártolni. — Apafy tanácsuraival egyetértve jobbnak látta a mozgalom szálait kezébe venni, s Gyekey Tamást küldte közéjök parancsnoknak. 2) Ez a példa ragadós volt s a székelyhídiak példáját a kolosváriak is követték, kiknek, csakúgy mint azoknak, elegendő okuk volt az elégületlenségre; A took a felkelésre itt is zsoldhátralék volt, melyet eredménytelenül követeltek. Ehhez járúit, hogy a szathmári commendans Cob a megszállva tartott erdélyi várak parancsnokságában változtatásokat akart eszközölni. 3) A mozgalom jan. 21-én kezdődött, de tényleg 24-én tört ki, midőn a főbb tiszteket egyszerűen kikergették a városból, s másnap Sárváry Tamás kolosvári polgárt egy német tiszt kíséretében Apafyhoz küldék, meghódolásukra vonatkozólag tárgyalásokat kezdeni vele. 4) Valóban fontos, életbe vágó ügyek vártak a megnyílás küszöbén álló országgyűlésre. A kolosvári zendülés hírével csaknem egy időben, de valamivel elébb érkezett vissza Belényesy Ferencz a nagyvezértől egy aga kíséretében. Választ hozott ez a behódoltatások ügyében tett panaszokra: az a negyven falú, mely Halmágy környékén a defterbe be van írva, szigorú vizsgálat alapján lett beirva — járjon utána a fejedelem is, s meg fog győződni a dolog igazságáról. De >) Krauss II. 370. 2) Bethlen I. 87. 3) Krauss II. A függelékben II. 406. s küv. 11. közli a lázadók erre vonatkozó emlékiratait. 4) Bethlen I. 92—4. ERDÉLYI ORSZÁGGY. EMLÉKEK. XIII. K. 4
