Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

Pótlék az Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. és 11. kötetéhez

kértek ezelőtt, liogy ott járhasson az víz, mely kívánságoknak noha én nem cedáltom, de potentiose ugyan oda gátoltak nekem nyilván való káromra, azt az darab helyet is tartsák úgy, hogy nekem károm semmi is ne essék. 5. Az mint az nyéni út megyen Brassó feli, avagy Hétfalu feli az bodolai határ széléig, az mely egy láb föld felől van, azt is szakasszák nekem, mivel az is nem leszen semmi károkra, ezentól nem praetendálván se magok, se successorok semminemő jussokot hozzája az csűrnek Bodola felől való részéig. Conditio impossibilis habet vim negandi. Conceptus b r e v i s hue a d j e c t u s atl

lli

s C oronensibus. Ad lu

m. Az Svarcales nevő szegeletre szóló metalis helyének abalienálása, mely a memoria hominum Prásmárhoz való volt, az mint róla privilegiumink exstálnak, fundus regius levén, nem áll csak az mi magunk dispositiónkban, kit az mi kegmes urunk ő naga directora és tábla assessor uramékkal együtt bölcsen megítílhetik. Ad 2u

m. Az miképpen a markosi, bodolai és nyéni határok felett erdeinkben ezelőtt mindenkoron szabadoson erdőltünklegyen,arról való megíratott iratoriából (sic!) s privilegiuminkbó lvilágoson kitetszik. Ha azért a halmok és jeleken kiül oly helyben deprehendáltatnék valaki embereinkben, hogy erdelne, kit eddig nem birtuk, ámbátor legyen poenája. Ad Az havas dolgából is valamit az urak, producálván mindenik fél privilegiuminkat, régi metalis leveleinket, feltalálnak igazságosbnak lenni, abból is ellent nem tartunk. Az ház dolgát illetvén penig, soha ennél többször hírét sem hallottuk. Ad 4-t'im. Az Tattrang vize folyása és gát vetése felől pedig, noha régi metalis privilegiumink és leveleink vadnak, mindazáltal az jó békességes egyezésnek véghezmenéséért ítílőniester uram és táblai assessor uraimékban, nem difficultálván ad locum rei fáradni, abból is az mint ő kegmek jobbat feltalálhatnak köztünk, ahoz képest lenne az ő kegmek ítílete, ruminálván fen megírt leveleinket, holott ha úgy lenne, az mint ő kegme kévánja s kévánta, vetésünk és szénarétünknek nagyobb része az víz miá mind elveszne, de a mi legnagyobb, az ország útjában is az Farkas vágóban nem járhatnának. Az mi pedig a mostani két gátaink között való folyását illeti azon Tattrang vizének; noha ő kegme Béldi Pál uram praetendálván, mintha az ő kegme rétéin jobb részén folyna az Tattrang vize s mi precario is kívántuk volna, de ahhoz, jóllehet minékünk is lévén igaz praetensiónk, hogy még azontúl is vala-